Padlizsán provanszi módra 

   Aubergine à la provençale. Remekbe szabott kis előétel ez, s képzeletben meg sem állunk Provence-ig, amidőn megízleljük ezt az illatos, zamatos, könnyed fogást. Pirítsunk hozzá bagett-, zsömle- vagy kenyérszeleteket, dörzsöljük be fokhagymával, és pici olívaolajjal csorgassuk meg.

   Provanszi módra szinte mindent meg lehet sütni-főzni; egyszerű, mégis ízletes, ezért nagyon népszerű. Gyakran találkozni vele - mármint az à la provençale kifejezéssel - az étlapokon, és azt jelenti, hogy az ételt paradicsomszósszal, olajjal, fokhagymával és petrezselyemmel ízesítik. Jelen esetben a paradicsomszószt érett, zamatos paradicsommal váltjuk ki, hogy ne csak az ízlelőbimbóinkat, hanem a szemünket is kényeztessük a gusztán tarkálló rétegek látványával.

Hozzávalók:

3 közepes, érett padlizsán

4 nagy, érett paradicsom

1 kiskanál morzsolt kakukkfű

2 babérlevél

Mokkáskanálnyi morzsolt rozmaring

5 evőkanál olívaolaj

1 csokor zöldpetrezselyem

2 gerezd fokhagyma

Só és őrölt bors

Elkészítés:

   A megmosott padlizsánt és paradicsomot kb. 1 cm vékonyan felkarikázzuk;

   Tűzálló tál alját és oldalait kiolajozzuk, és egy sor padlizsánt, egy sor paradicsomot rajunk bele, majd megint padlizsán és arra ismét paradicsom következzék;

   Közben minden réteget enyhén megsózunk, borsozunk;

   2-3 ek. olajjal meglocsoljuk a tetejét, rátesszük a megtördelt babérlevelet, a karikák közé nyomkodjuk;

   Szórjuk meg bőségesen morzsolt rozmaringgal, kakukkfűvel;

   Takarjuk le a tálat alufóliával, és előmelegített sütőben süssük 40 percig;

   Közben apróra vágjuk a zöldpetrezselymet, összetörjük a fokhagymát, és a kettőt jól összekeverjük;

   40 perc múltán szórjuk meg a lerakott padlizsánt a keverékkel, és hagyjuk még 10 percig a forró sütőben.

   Azonnal tálaljuk. Ha van behűtve egy üveg rozé, töltsünk belőle, ehhez az ételhez nagyon passzol.

Katalán zellersaláta

Hozzávalók:

20 dkg rizs

1 húsos édes paprika

1 közepes zsenge zellergumó (kb. 30 dkg)

1 dl majonéz

4-5 salátalevél

2 csipet sáfrány

Só, őrölt fehér bors

Elkészítés:

   Tegyünk oda egy lábasban vizet forrni, tegyünk bele 1 csapott evőkanál sót;

   A meghámozott zellergumót és a kimagozott, kicsumázott paprikát vágjuk julienne-re [zsülien], azaz gyufaszálnyi csíkokra. A zellert forgassuk össze kevés citromlével, így megakadályozzuk a bebarnulást;

   Ez idő alatt a víz is lobog már, öntsük bele a rizst és főzzük félpuhára (al dentére, ahogy a tésztákat szoktuk);

   Szűrjük le a rizst, hagyjuk hűlni. Egy salátás tálban keverjük össze a majonézzel, 1 csipet sáfránnyal, majd forgassuk bele a zöldségeket is;

   Kóstoljuk meg, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk;

   Perdítsük meg csipet sáfránnyal és salátalevelekre halmozva tálaljuk.

A zöldségek 'gyufaszálra' aprításának elengedhetetlen kellékei:

éles kés, erős idegzet, koncentráció és kitartás 

Tippek:

A rizs lehet puhább is, ha valaki nem szereti, ha ’ropognak’ a fogak alatt a rizsszemek, a lényeg, hogy ne főzzük túl, szottyosra, mint a rizottót.

Majonézből (ha nem magunk készítjük) válasszunk a jobb minőségűek közül, lehetőleg üvegeset, azoknak valamivel sűrűbb, krémesebb az állaguk a tubusos társaikéhoz képest.

Az eredeti recept 2 dl majonézt írt, amit én soknak találtam, ezért feleztem a mennyiséget. Természetesen mindenki annyi majonézt ad hozzá, amennyi jólesik.

És még egy: a zeller legyen zsenge, semmi esetre sem fás! A gyufaszálra aprítás közben biztosan eljön majd az a pillanat, amikor legszívesebben a kukába vágnánk az egészet, de ne adjuk fel! Csak végső elkeseredésünkben vegyük elő a reszelőt. Akit visszatart a nyers zeller íze, lágyíthat rajta, ha 1 percre lobogó vízbe dobja. Ebben az esetben csöpögtessük le, alaposan nyomkodjuk ki belőle a nedvességet, nem szép látvány, ha a saláta alján úszik a lé. 

   Szent Miklósról, a Mikulás felmenőjéről Franciaország északkeleti részén, Elzászban (Alsace) még ma is megemlékeznek december 6-án. Előző este mielőtt aludni mennének, a gyerekek a zoknijaik és cipőik mellé némi eleséget tesznek a kandalló elé, hogy legyen mit ennie Szent Miklós szamarának. Gondoskodásukat a jóságos püspök édességgel és csokoládéval köszöni meg. A tanulság az tehát, hogy a jó magaviseletű, illedelmes gyerkőcök jutalmat érdemelnek, míg a rosszalkodók bizony teljesen másféle ’jutalomban’ részesülnek: jól elnáspángolja őket a gonosz Krampusz. Ezért azt javaslom, süssetek valami igen finomat Szent Miklósnak, de olyat, ami még a Krampusznak is ízlik, hiszen nála nem érdemes kihúzni a gyufát.

   Ha nincs semmi ötletetek, legalább eggyel biztosan tudok szolgálni. Ez pedig a mannale, vagyis ’kicsi emberke’, és tuti befutó, hiszen már a 15. században is része volt a Szent Miklós legendája köré épülő ünnepnek, és mind a mai napig nagy sikernek örvend. Igazából nem is maga a forma, hanem a tejes, édes kenyértészta a kiindulási pont, amit én a kalácsok vagy a briósok osztályába sorolnék, amiből aztán lehet mindenféle figurát gyurmázni. Az apró emberkét tájegységenként más és más nevekkel illetik, Strasbourgban mannele, de Mulhouse-ban már mannala, Franche-Comté és Lorraine megyékben Jean bonhomme, azaz Jancsi bácsi, Svájcban Grittibanz. Németországban hosszú agyagpipával díszítik a Weckmännert és Szent Martin napján, november 11-én tele van velük minden pékség. Náluk Szent Martint szimbolizálja, aki a legenda szerint kettévágta meleg köpenyét, hogy egyik felét egy útszéli koldusnak adja, megvédve őt a fagyos téli hidegtől. Így vagy úgy, ezek a kis figurák kétség kívül a nagylelkűség, a jótékonyság és a szeretet képviselői és hirdetői, ezért – bár a Mikulás már „elment” – szorítsunk nekik bátran helyet a karácsonyi mézeskalács csillagok mellett. Díszíthetjük mazsolával, csokidrazséval; egy bögre meleg kakaóval a kisebbek, tejes kávéval a nagyobbak kedvenc csemegéje lesz a komor, fagyos decemberi reggeleken. 

Lássuk hát, hogy csinálhatsz te is mannelét!

Végy hozzá:

50 dkg lisztet

10 dkg porcukrot

1 cs. vaníliás cukrot

10 dkg lágy vajat

2 tojást

2 kávéskanál szárított élesztőt

150 ml tejet

1 kávéskanál só

+ 1 tojást a kenéshez

+ mazsolát, kakaós vagy színes tortadarát

 Ebből a mennyiségből kb. 16 db emberke lesz.

Elkészítés kenyérsütőgépben:

   Langyosítsuk meg a tejet, villával verjük fel a 2 tojást, keverjük a tejhez. Öntsük a keveréket a kenyérsütő üstjébe;

   Egy mély tálban keverjük össze a lisztet, a kétféle cukrot, a sót, majd ezt is öntsük az üstbe;

   A tetejére szórjuk az élesztőt, és indítsuk el a tésztaprogramot (dagasztás+kelesztés). Az én gépemen ez másfél órás;

   A vajat vágjuk kisebb darabokra, és ha nem elég lágy, tegyük be kicsit a mikróba (defrost vagy medium fokozat);

   Amikor összeállt a tészta – nagyjából 10 perc elteltével -, adjuk hozzá a vajat és hagyjuk a masinát dolgozni;

   Újabb 10-15 perc elteltével nyissuk fel a gép tetejét, ellenőrizzük a tészta lágyságát. Nekem némi vaj kicsapódott dagasztás közben az üst oldalaira, amit szilikon spatulával eltávolítottam és ismét a tésztához adtam. Valamint kissé ragacsosnak találtam a masszát, ezért egy púpos evőkanálnyi lisztet adtam még hozzá. A dagasztás végére lágy, de nem ragacsos, pihe-puha, rugalmas tésztát kaptam.

   A program leteltével kivesszük a tésztát, 16 egyforma, darabra osztjuk és egyenként megformázzuk. Először hosszúkás hengerré sodorjuk, kialakítjuk a gömbölyű fejé, majd olló segítségével bevagdossuk a tésztát, hogy megformáljuk a figura kezeit és lábait. A szobrászkodásról nem készítettem fotókat, mert idő szűkében voltam, de találtam hozzá a neten egy remek képes útmutatót:

   Sütőpapírral bélelt gáztepsibe sorakoztatjuk a „katonáinkat”, épphogy nedves konyharuhával letakarjuk őket és fél óráig pihentetjük. Közben előmelegítjük a sütőt 180°C-ra;

   A figurákat lekenjük a felvert tojással. Mazsolából szemet, gombokat varázsolunk nekik, tortadarával tetszésünk szerint feldíszítjük őket. Fogpiszkáló segítségével a mazsola könnyen a megkelt tésztába nyomható.

   A sütő teljesítményétől függően 15 – 20 percig sütjük. Legyen szép pirosas színük, de vigyázzunk, ne szárítsuk ki a tésztát.

   Igen, itt most épp hógolyóznak és igencsak nyerésre áll a hóember! Így bízzuk a fotózást férfiemberre, rögtön csatatérré változtatja a konyhát! 

   Bevallom első olvasatra visszariadtam az ollós formázástól, és úgy gondoltam, kiszúróval sokkal könnyebb dolgom lesz. Igen ám, csakhogy egyetlen konyhafelszerelési boltban, de még a karácsonyi vásárban sem leltem nyomára. Maradt hát a hagyományos módszer, és utólag azt kell mondjam, gyerekjáték volt - egyrészt mert könnyebben ment, mint gondoltam, másrészt nagyon jól szórakoztam a gyurmázás közben.

 Tipp:

   Érdemes a finomliszthez réteslisztet keverni 4:1, 3:2, de akár fele-fele arányban is. Finomabbak vele a sütik és a kenyerek, mert kevésbé „fojtósak”, tömörek. Bármilyen élesztővel készülő tésztának jót tesz, ha a finomliszt egy részét rétesliszttel helyettesítjük. Ez utóbbi nem csomósodik és fogósabb lesz tőle a tészta. Nagyikám jó tanácsai ezek, és nagyon jól működnek gyakorlatban is. A manneléhez is 30 dkg finom- és 20 dkg réteslisztet használtam. A réteslisztből kicsit több kell, jobban elnyeli a nedvességet, ezért fordulhatott elő, hogy dagasztás közben még adagolnom kellett belőle a masszához.

   Tisztelni és megtartani a nemzeti hagyományokat, nemes cél és akarás, ehhez nem fér kétség. Olykor mellőzni őket, más nemzetek vagy újonnan teremtett szokások javára, bocsánatos bűn, úgy gondolom. Mert mi van akkor, ha torkig vagyok a karácsonyi mákos beiglivel? Jól esik egy szelet, nem tagadom, de napokig azt rágcsálni, hát ahhoz már nem nagyon fűlik a fogam. 

   Kell az újítás, no! Természetesen most is a francia desszertes tálról válogattam, és a gâteau au pavot, orange et amandes első olvasatra is bitang finom sütinek tűnt. Pihe-puha a vajtól és a tejtől, mindamellett sokáig lágy marad, szép magas a tojásoktól, különleges a fogunk alatt meg-megroppanó mákszemektől és olyan de olyan ízletes a narancstól és a mandulától, hogy egy ültő helyben három szeletig tuti nem lehet abbahagyni. De legalábbis vétek! 

Amikre szükséged lesz:

30 dkg liszt (ebből 10 dekányi lehet rétesliszt vagy graham liszt, vagy a kettő vegyesen)

1 zacskó sütőpor

6 dkg őrölt mandula

5 dkg mák (nem kell megőrölni!)

0,6 dl tej

18 dkg vaj vagy margarin

20 dkg porcukor

1 zacskó vaníliás cukor

3 tojás

1 szép nagy narancs héja és kifarcsart leve

Pici só

Tennivalók, hogy a fenti anyagok finom sütivé álljanak össze:

Előkészületek a tészta összeállítása előtt 30 perccel:

-          áztassuk be meleg vízbe a mákot,

-          vegyük ki a vajat a hűtőből,

-          reszeljük le a naracs héját, levét facsarjuk ki.

A fél óra leteltével:

1. Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra;
2. Egy pástétomsütő formát (hosszú, vékony, magas falú) kenjünk ki vajjal/margarinnal, legyünk nagyvonalúak, nehogy beleragadjon a sütink;
3. Válasszuk szét a tojásokat, a fehérjét csapott mokkáskanál sóval verjük kemény habbá. A hab akkor jó, ha a tálat fejre állítva is bennemarad. Óvatosan a kísérletezéssel! Tegyük félre.
4. Keverjük habosra a puha, megolvadt vajat a cukorral és a narancshéjreszelékkel. Használhatunk elektromos habverőt ehhez a mozdulathoz is.
5. A tojássárgákat egyesével a cukros-vajas masszába dolgozzuk – szintén a habverő segítségével;
6. A habverőlapátokat dagasztóvillákra cseréljük, ha nincs ilyen tratozék a habverőhöz, használjunk fakanalat. A liszthez keverjük hozzá az őrölt mandulát, a lecsepegtett mákot és a sütőport.
7. Apránként dolgozzuk bele a lisztes keveréket a masszába. 1-1 adag liszt között löttyintsünk hozzá a narancsléből, majd ha elfogyott, a tejből, ily módon mindig elég puha lesz a tészta ahhoz, hogy ne égjen le a habverő motorja! 
8. Végül óvatosan forgassuk bele a felvert tojásfehérjét is.
9. Öntsük a masszát a sütőformába, alulról ütögessük meg az idomot a massza egyenletes eloszlása végett. Borítsunk rá alufóliát és toljuk be a csőbe kb 1 órára;
10. 50 perc után mindenképpen végezzünk tűpróbát! Én egy éles kést szoktam a süti közepébe mélyen beleszúrni, és ha szárazon jön ki, a tészta átsült.
11. Miután kivettük a sütőből, hagyjuk pihenni még 5 percig a formában, majd sütőrácsra borítva - bár nagyon nehéz kivárni, tudom – hagyjuk, hogy kihűljön, mielőtt nekiesnénk!

   A fóliában sült lazac parajpürével (Saumon en papillote avec purée d'épinards) olyan étel, amit először a szemünkkel falunk föl, amikor a gusztusos kis csomag landol a tányérunkon, majd az orrunkkal, miután a fóliát félrehajtogatva beszippantjuk a kiszökő illathullámokat.

   Ezek után az íznek illő az első két élményt felülmúlnia, nem hagyhatjuk cserben a felajzott érzékszerveinket. Az általam megálmodott különleges fogás valóban tripla csábítás, így akár az ünnepi menüben is megállja a helyét.

 Hozzávalók: 

25 dkg pirított hántolt köles (Intersparban bukkantam rá)

1 kis fej vöröshagyma

2 ek. olívaolaj

7,5 dl zöldségalaplé 1 kockából

1 ek. aprított metélőhagyma

2 ek. citromlé

Só, bors

4*15 dkg lazacfilé

Lazac-steak fűszerkeverék

45 dkg mirelit spenótpüré

4 gerezd fokhagyma lereszelve

3 dkg vaj

2 ek. liszt

Só, bors

 Elkészítés:

   Felaprítjuk a hagymát, kevés olajon megdinszteljük.

   A kölest folyó vízben átöblítjük, a zöldségalaplével felöntjük, hozzáadjuk a hagymát, a metélőhagymát, a citromlevet és fedő alatt lassú tűzön puhára pároljuk. Közben megkóstoljuk, és szükség szerint sóval, borssal ízesítjük. 

   Előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra. Letépünk 4 jó nagy darabot a sütőpapírból, és a kölest igazságosan elosztjuk rajtuk. A halmokra fektetjük a lazacszeleteket bőrükkel lefelé, megszórjuk őket a lazac-steak fűszerkeverékkel.

   A papírcsomagokat szaloncukorszerűen bezárjuk (egymásra hajtjuk hosszabb, megcsavarjuk rövidebb végeit), tepsire fektetjük, és a meleg sütőbe helyezzük őket.

    Közben elkészítjük a spenótpürét. Egy lábasban megolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a reszelt fokhagymát és a lisztet. Folyamatosan kevergetve világosbarnára pirítjuk. Felöntjük a kiolvasztott parajjal, sózzuk, borsozzuk és sűrűre főzzük.

    35-40 perc alatt a hal is megpuhul a sütőben. Érdemes ellenőrizni! A zsákokban tálaljuk a fogást. A spenótpürét külön kis tálkákban szervírozzuk.

 Tippek:

   Kuszkusszal is készíthetjük, ha idegenkedünk a kölestől. Ebben az esetben fogj egy tapadásmentes serpenyőt, tégy 1 ek. vajat az aljára, és piríts meg rajta (ne nagyon!) 25 dkg kuszkuszt. Keverj hozzá 2 ek. citromlevet, 1 ek. olívaolajat, reszelj bele 2 gerezd fokhagymát, és öntsd fel fél liter forró zöldségalaplével. Fedd le fóliával, 10 percig hagyd állni. Vágj apróra egy marék petrezselymet, egy marék snidlinget (metélőhagyma). A megpuhult kuszkuszt villával forgasd át, keverd bele a fűszereket, kóstolás után még sózd-borsozd, ha szükségét látod.

    A lazac-steak fűszerkeveréket a leendő anyósom hozta nekem egy kézműves vásárból. Igen, így könnyű, ugye? Ne csüggedj, ha nem jutsz hozzá, mert az itt megadott fűszerekből magad is összeállíthatod: só, fehérbors és zöldbors, kurkuma, citrompor (vagy reszelt citromhéj), mustármag, curry, kapor, szárított petrezselyem, fokhagyma. Ha több is van köztük, ami szemes, elektromos kávédarálóval zúzasd össze. Az arányokat rád bízom, ízlésed szerint kombinálj. 

Flamand meleg saláta

  (Salade chaude à la flamande)

Végy hozzá:

2 fejes salátát

4 tojást

3 ek. salátaecetet (fehérborecet, tárkonyecet vagy almaecet is kiváló választás)

3 dkg vajat

Sót és őrölt borsot

Elkészítés:

   Hideg folyó víz alatt öblítsd le a salátát, jól csöpögtesd le, ha van salátacentrifugád, ne vonakodj használni;

   Fogj egy mély salátás tálat és vágd bele laskára a salátákat;

   Verd fel a tojásokat, önts hozzá 2 dl vizet, add hozzá a salátaecetet, sót és borsot ízlés szerint, közben folytasd a gyors kevergetést;

   Serpenyőben olvassz vajat, húzd le a tűzről, öntsd bele a felvert tojásokat;

   Közepes tűzön, állandóan kevergesd, amíg besűrűsödik;

   Forrón öntsd a salátára, rázogasd össze gyorsan, és máris tálalhatod!

Tipp:

    Miután igen siralmas állapotban lévő fejes saláták gubbasztottak a zöldségesnél, végül két „snájdig” jégsalit emeltem le a polcról. Jelentem, a flamand saláta azzal is kiállta a próbát! Ajánlom sült zöldségekhez, sült tésztákhoz, szendvics mellé vagy pirítóssal. Magában nekem kicsit meredek lett volna, a pocakom érdekében a tojáshoz mindig eszem kenyeret. A párom szerint olyan íze volt, mint a tojásos nokedlinek fejes salátával, csak épp a nokedli hiányzott belőle.

Franche-comté-i sajtos, sonkás lepény

Hozzávalók listája  4-5 személyre:

10 dkg vaj

10 dkg liszt

3 tojás

1 kávéskanál erős mustár

1 kávéskanál szárított élesztő

20 dkg füstölt sonka (sovány)

Kétféle kemény sajt (10-10 dkg trappista, edami, ementáli, stb.)

2ek. vágott zöldpetrezselyem

Só és őrölt bors

Elkészítés menete:

   Állítsd közép melegre a sütőt. Ha a Nagyitól örökölted, mármint a sütőt, mehet a 180 °C, ha tavalyelőtt kaptad nászajándékba, elég a 170 °C;

    Vágd kockára a vajat, szórd tűzálló, közepes méretű sütőformába (esetleg kuglófformába), tedd be olvadni a sütőbe;

    Üsd fel a tojásokat, add hozzá a mustárt, sózd, borsozd ízlésed szerint, öntsd hozzá az olvadt vajat is, és gyorsan verd föl;

   Keverd el az élesztőt a liszttel, majd apránként öntsd a felvert tojásokhoz, közben fakanállal erőteljesen keverd a masszát, hogy lehetőleg csomómentes legyen;

   Az egyik darab sajtot és a sonkát vágd kockára, a másik darab sajtot reszeld le;

   A sajtokat, sonkát és a vágott petrezselymet szép sorjában keverd a tésztába. Vajazd ki a sütőformát (amiben a vajat olvasztottad), és zúdítsd bele a masszát;

   Közép meleg sütőben 40 percig süsd, illetve nyugodtan hagyd ezt a feladatot a sütődre, majd a formából kiborítva, melegen vagy langyosan kínáld;

   Asztali száraz fehérborral és a fenti flamand meleg salátával csúszik, mint a négyes metró. Természetesen vörösborral sem fog összeveszni, ha nálatok az fogy jobban!

 Tipp:

   Amennyiben friss élesztő párti vagy, 1 grammot (kis híján dekát írtam) morzsolj langyos tejbe, futtasd föl és azt keverd a liszthez. Utána minden lépés ugyanaz.

+1

   Ha nem megy az igék felszólító módú helyesírása, pötyögj le egy-két receptet a barátnőidnek, s hamarabb beletanulsz, mint kiskutya az ugatásba! 

    Ez a lecsó, ha jól számolom, már a harmadik a blogon - ezennel baszk módra. Számomra ez a jelző elsőre kicsit furcsának hatott a lecsó előtt, mivel a baszk módra (à la basquaise) eleve azt jelenti, hogy az adott étel sok paradicsommal és paprikával készül. Na, már most a lecsónak épp e két zöldség a sava és a borsa. Akkor hát hogy is van ez? Ez a lecsó a hozzá felhasznált paprika fajtájától lesz baszk, ugyanis nem a nálunk honos, vékony húsú, sárgára beérő „lecsópaprika” adja az alapot, hanem az édesebb, ízesebb vastag húsú paprikafajták. Baszkföld pedig dúskál ilyenekben. Ott van például a sötét piros, közepes termetű pimientos del piquillo, vagy a kicsi, zöld pimientos de Gernika. A hazai zöldséges pultokról sajnos nem fognak ránk mosolyogni, de ettől még nem kell lemondóan sóhajtoznunk, ugyanis kitűnően helyettesíthetőek a kaliforniai típusú piros és zöld paprikákkal.

    És akkor már csak azt volna jó tisztába tenni, hogy mi köze ennek a lecsónak a francia konyhához, ha egyszer baszk?! Becsatolok egy térképet, így egyszerűbb lesz az összefüggést elmagyarázni.

    Baszkföld két szomszédos állam, Spanyolország és Franciaország határ menti vidékein fekszik. 7 történelmi tartományra, geopolitikai síkon pedig 3 egymástól elkülönülő politikai-közigazgatási egységre tagolódik:

1. A Baszk autonóm közösség három tartományból áll: Gipuzkoa, Araba és Bizkaia (a térképen 1, 2, 3);

2. Az egyetlen tartományból álló Navarra autonóm közösség;

3. Az első kettőtől eltérően a harmadik egység, Észak-Baszkföld átlépi Spanyolország határát, és Franciaországban kér helyet magának. 1790-ben, a francia forradalom idején a francia központi hatalom az északi baszk tartományokat - Labourd, Basse-Navarre és Soule – (a térképen 5, 6, 7) egyetlen blokkba tagolta, ezzel létrehozva Basse-Pyrénées megyét, melynek mai neve Pyrénées-Atlantiques.

    Baszkföld északi része a sikeres francia nemzetállami-homogenizációs törekvések következtében jóval kevésbé tartotta meg nemzeti identitását, mint a spanyol fennhatóság alá került és nagyobb baszk lélekszámú tartományok. Franciaországban megközelítőleg 80 ezer baszk él, akik saját nyelvükön kívül a franciát is beszélik. Sajátos kultúrájukkal színesítik a nagy Hexagon délnyugati csücskét. Ezt a szuper kis előételt is nekik köszönhetjük.

Baszkföld történelméről itt olvashatsz bővebben. 

A baszk lecsó elkészítéséhez 4 személyre szükséged lesz:

 8 tojásra

4 szelet füstölt házisonkára

1 szép nagy piros kaliforniai paprikára és

1 szép nagy zöld kaliforniai paprikára

4 érett, zamatos paradicsomra

1 vöröshagymára

2 gerezd fokhagymára

2 ek. olívaolajra

3 dkg vajra

1 köteg fűszerzöldségre: némi zöldpetrezselyemre, kakukkfűre és babérlevélre

Ízlés szerint sóra és őrölt borsra

Ha minden a kezed ügyében van, kövesd az alábbi lépéseket:

Hámozd meg a hagymát, a szára felől kicsumázott paprikát hosszában szeleteld fel, a paradicsomokat vágd negyedbe, a fokhagymát zúzd össze;

Teflonserpenyőben vagy zománcozott belsejű vaslábasban (én a nem éppen a francia konyhákból ismert wokot használtam, uram bocsá’) forrósítsd meg az olajat, szórd bele a hagymát és a paprikát, majd közepes tűzön dinszteld üvegesre;

Add hozzá az összetört fokhagymát, a paradicsomszeleteket és a fűszereket, fakanállal keverd össze, mértékkel sózd, borsozd;

Amikor a zöldségek leve elpárolgott, vedd ki a fűszercsomót és hagyd takaréklángon a serpenyőt / lábast / wokot;

Mély tálban kevéske sóval és borssal verd föl a tojásokat;

Keress egy másik serpenyőt, melegítsd meg benne a vajat, öntsd bele a felvert tojásokat és többször megkeverve süss lágyabb, vagy keményebb rántottát, úgy, ahogy szeretitek;

Öntsd a tojást a lecsóhoz, könnyedén keverd össze és néhány pillanatig még hagyd a tűzön;

Szedd ki meleg tálra, formázz tölcséreket a sonkaszeletekből és rakd a tetejére.

Nemcsak előételként, de önálló fogásként is kínálhatod.

    
  A fotó a Delectables Fine Catering honlapjáról való

    Ha élvezted már valaha egy francia család vendégszeretetét, bizonyára emlékszel még az első megdöbbenésekre, amiket a miénktől esetenként igencsak különböző étkezési szokásaik váltottak ki belőled. Kutyát éppen ők sem esznek, és sült lárvákat sem, de a hangsúly itt nem is annyira a ’mi’-n, mint a ’miként’-en van. Biztos vagyok benne, hogy a sült lárvából ihletet merítve például bármelyik gyakorlott háziasszony parádés előételek garmadával tudna előrukkolni. Mi meg jóformán el sem tudjuk képzelni, miből áll egy előétel, és főleg, mire való. Ugyan mi a csudát ehetnénk még egy jó adag gulyásleves vagy egy tányér rezgő-remegő juhtúrós, szalonnás galuska előtt, nem igaz?

    A franciáknál viszont olyan nagy hagyománya van, hogy többféle elnevezése is ismeretes, úgy mint entrée [antré], hors-d'oeuvre [ordövr] , amuse-bouche [aműzbus]. Az elsővel a színház- és az operabarátok a konyhán kívül is gyakran találkozhatnak, hiszen Marica grófnőnek is van antréja, azaz belépője, amikor a darabban először tűnik föl a színpadon. A franciában kezdést, nyitást is jelentő entrée a több fogásos menü első fogása. Az hors-d'oeuvre elsődleges jelentése a nyomtatásban megjelenő darabokhoz írt bevezetés, előszó vagy előjáték, amit azután jó érzékkel vettek kölcsön a gasztronómia fenegyerekei. Az amuse-bouche egy kicsit talán kilóg a sorból, mert inkább fedi azokat az apró sós falatokat, melyeket az ebédet és a vacsorát megelőző fél órában elkortyolgatott apéritif, azaz étvágycsináló szeszes ital mellé rágcsálnak. Ez lehet sósmogyoró, keksz, chips, miniszendvicsek (canapé – nem vicc!), olajbogyó, ropogós malacfüle, minden, amivel a szánknak kedveskedünk, örömet szerzünk, elszórakoztatjuk.

    A napi mókuskerék után este otthon megnyugodva vagy hétvégén, amikor együtt van a család, illetve rokonok körében eltöltött ünnepek idején a francia polgárok több fogásos ebéddel, vacsorával kényeztetik ízlelőbimbóikat. Az előételek és levesfélék, a főételek (húsételek, húsos főzelékek, köretek és zöldségfélék bő választéka) és kiegészítőik (mártások, öntetek), valamint sütemények, édességek, sajtok, az ételekkel harmonizáló italok, az ebéd utáni kávé a szokásos sorrend. A menüt könnyebb ételekből állítják össze, és nem esznek maxi adagot semmiből, hogy elkerüljék a kellemetlen utóhatásokat, amiket egy dugig tömött gyomor produkálni tud. A sok zöldség és harsanó saláta, a friss fűszernövények, a fogásokhoz elfogyasztott kevéske bor vagy az étkezés után ledöntött rövidek, mint pl. a konyak is nagyban hozzájárulnak a gyors emésztéshez és a jó közérzethez.

    Töröljük meg a szánkat és nyargaljunk vissza az előételekhez! Miből állhatnak vajon? Saláták, zöldségből, gyümölcsből készült tálak, hideg halak és húsok, pástétomok. A gyorsan összeállítható „vegyes ízelítők” (assiette de charcuterie et crudités) is nagyon népszerűek: mindössze néhány szelet friss uborka, paradicsom, salátalevél, egy-egy szelet sonka, füstölt hal és szardínia kell hozzá (per fő). Éttermekben kaviár, füstölt lazac, articsóka, spárga, pástétomok, és egyéb úri huncutságok összeházasításából születik. Az egyetlen szabály az összetevőket illetően: laktató egyik sem lehet. Ezek mellett meleg előételekből is bőséges a választék. 

    Fellapoztam a Francia finomságok dióhéjban című receptkönyvemet az előételeknél, bejelöltem azokat, amelyekben láttam fantáziát, és amelyeknek hozzávalói itthon is beszerezhetőek. Ezután majd minden nap készült valami ínyencség a konyhámban, de mivel étkezési szokásaink mindeközben változatlanok maradtak, volt köztük olyan, amit reggelire a kenyér vagy zsemle mellé kanalaztunk, volt, amit könnyed vacsi gyanánt fogyasztottunk el, és olyan is akadt, ami nagyobb mennyiségben még ebédre is remekül megállta a helyét.

    A soron következő 3-4 posztomban ezek közül mutatok be néhányat. Próbáljátok ki őket, mind nagyon ízletes!

Idebiggyesztek egy kedvcsináló, nyálelválasztást megindító listát is:

Baszk lecsó

Flamand melegsaláta

Franche-comté-i sajtos, sonkás lepény

Katalán zellersaláta

Lyoni véres hurka

Marinírozott gomba

Provánszi padlizsán

Rákkal töltött grépfrút

Rokfortos körtesaláta

Zöldborsós lepény

Zöldtöltelékes palacsinta

Hamarosan terítéken!

   Hétvégi nagybevásárlás a városszéli hipermarketben. Első utam a díszhaleleségekhez vezetett, mivel az akvarisztikába nem jutottam el a héten. Az alsó szféra uszonyos urainak kerestem olyan tápot, ami még azelőtt lesüllyed a talajra, hogy a pufók, éhenkórász márnák észbe kapnának, s beszippantanák a többiek fejadagját is. Etetéskor még a legbékésebb üvegharcsák is mohó, vadul cikázó fenevadakká tudnak változni. Borzasztó jópofák. 

   Szeretem a halakat. Szeretem a közeget is, amelyben élnek. Olyan faluban nőttem fel, melyet egy kisebb folyó, a Hernád szel ketté. A kertünk és a nagyszülők kertje alatt is ott kanyarog lomhán, partján bocik legelnek, vizét pecások és halászok ütik, téli jegén gyerekek korcsolyáznak, a tikkasztó nyári hőségben azonban már nem sokaknak támad kedve fürdőzéshez az egyre szennyezettebbé váló vizében.

   Bezzeg, amikor én még kislány voltam! Minden szabad percünket a parton töltöttük, sokszor annyira belefeledkezve a számtalan kalandba, hogy arra eszméltünk, ránk sötétedett. A bátyám kisiskolás kora óra a halfogás bűvöletében él, szenvedélyét édesapámra is átragasztotta, és zsákmányban nem volt hiány. Anyu nem győzte rántani, sütni, hallevesnek megfőzni. Én meg ettem szófogadóan, mert a „hal nagyon egészséges”. Egy-két kisebb riadalmon kívül, amit a fogínybe szúródó vagy a torkon megakadó sunyi szálka okozott, örök barátságot kötöttem a halakkal. Időben bárkit lekörözök azóta is, ha – természetesen filézetlen – hal betermeléséről van szó. Kihívhattok versenyre! 

   Innen ered hát rajongásom, és visszatérve a bevásárláshoz, megálltam a halas pult előtt, jégágyon feküdtek kiterítve sorban a megtisztított törzsek, szeletek, fejek és gerincek. Afrikai harcsa, lazac, cápaharcsa (pangasius), makréla, csuka, ponty, pisztráng. Egyik gusztább, mint a másik. Egyik drágább, mint a másik. A páromra sandítottam, és egyszerre mondtuk: „Na, majd karácsonyra!” Otthon előbányásztam a fagyasztóból egy előre kiporciózott, szeletelt pontyot, amit még a szüleimtől hoztam a legutolsó látogatásunkkor. A tesóm fogta, pucolta nagy szakértelemmel, amiért nem győzök elég hálás lenni.

   A ponty Európa majdnem minden vizében megtalálható az északi szélesség 60. fokáig. Amíg azonban mi, magyarok megbecsüljük a pontyot, addig számos más nemzet söpredékhalként tekint rá, a legszebb példányokból is tonnaszámra gyártják az állateledelt, és a trágyát. A ponty, a keszeg és más édesvízi halak túl zsírosak nekik, úgy tekintenek rájuk, mint a sertésekre, amik mindent megesznek. Ha nekünk lenne tengerünk, úgymint a finnyáskodó hollandoknak vagy franciáknak, bizonyára mi is szívesebben lakmároznánk a kemény húsú, zamatos tengeri halakat.

   Van viszont számos folyónk és tavunk, tele finom halacskával, becsüljük meg, és húzzunk bele, mert európai viszonylatban igencsak szerény az egy főre jutó éves halfogyasztásunk. A halhús tele van fehérjével, A- és D-vitaminnal. A telítetlen zsírsavak pedig segítik az idegműködést, a hormontermelést, szabályozzák a koleszterinszintet, hozzájárulnak az immunrendszer működéséhez, a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkentéséhez. Hajrá, hajrá, halat a magyarok tányérjába!

    Ám hogy ne csak a levegőbe beszéljek, mindjárt meg is osztok egy igen ízletes „franciás” elkészítési módot. Naná, hogy pontyra hangszerelve, csak azért se holmi puccos naphalra, tőkehalra vagy aranydurbincsra! És hogy végre a cím is értelmet nyerjen, elárulom, hogy a "carpe" nem csak a latinban bír jelentéssel, mint ahogy azt a klasszikus "carpe diem", azaz "Ragadd meg a napot!" közmondásból is ismerjük. Franciául a carpe (ejtsd: kárp) annyit tesz: PONTY. Hát ezzel játszottam egy kicsit el. És pont. 

 Beszerezni valók 4 főre :

4 szelet ponty

4 nagy burgonya

1 nagy cukkini

2 paradicsom

1 vöröshagyma

Olívaolaj

2 ek. zsemlemorzsa

1 dl tejszín

1 dl száraz fehér bor

2 gerezd fokhagyma

1 teáskanál szárított kakukkfű

1 teáskanál szárított petrezselyem

1 teáskanál bazsalikom

Csipet csípős paprika (nálunk csak „csipipaprika”), elhagyható, én szinte mindenhez teszek

Só és bors

 Így rakjuk össze:

Előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra.

Olívaolajat öntünk egy cseréptál aljába, ne álljon centi magasan, de minden szegletbe jusson.

Meghintjük zsemlemorzsával.

Megmossuk a zöldségeket, meghámozzuk a krumplikat, kezünk ügyébe késztjük a sót, a borsot, a „csipipaprikát”. Rétegesen lerakjuk a zöldségeket.

Először egy kolompért karikázunk szép vékonyan a tepsibe, a cukkini felével, mértékkel sózzuk, jöhet a másik burgonya és az egyik paradicsom, óvatos sózás, most borsot is szórunk. Felkarikázzuk a harmadik krumplit és a maradék cukkinit, finoman sózzuk, megperdítjük a csípős paprikával, végül az utolsóként felszeletelt pityókával és a második paradicsommal zárjuk a sort. A fölső réteget sózzuk, borsozzuk.

Meglocsoljuk tejszínnel, fehérborral, alufóliával lefedjük, 20 percre betoljuk a sütőbe.

Közben felkockázunk egy szép nagy fej vöröshagymát, egy serpenyőben olajat hevítünk, s megpirítjuk rajta a hagymát. 2 perccel azelőtt, hogy lezárnánk a lángot alatta, reszeljük hozzá a fokhagymagerezdeket is, keverjük el és pirítsuk illatosra.

Fogjuk a megtisztított, leöblített halszeleteket, és minden oldalát meghintjük sóval. Ugyanígy járunk el a kakukkfűvel, a bazsalikommal és a petrezselyemmel is.

Amikor letelik a 15 perc, kihúzzuk a csőből a tepsit, a hagyma felét rászórjuk a zöldségekre, ráfektetjük a halszeleteket, amiken aztán eloszlatjuk a maradék hagymát. Visszazárjuk a fóliát, és újabb 30 percre betesszük a sütőbe.

Végül eltávolítjuk a fóliát és további 15 perc alatt készre sütjük.

Ekkorra már fenséges illatok kúsznak a konyhából a szobákba, előcsalogatva a korgó gyomrúak hadát. Ne csigázzuk őket tovább, tegyük ki az asztal közepére a tálat, üljük körbe, s fogyasszuk nagyon jó étvággyal. 

   
Franciaországi tartózkodásom során jó néhány lotaringiai lepényt, alias quiche lorraine-t megízleltem, és hazatértemet követően szűnni nem akaró sóvárgással gondoltam vissza erre a mennyei csemegére, ami leginkább egy sós, omlós pitetésztában sütött sonkás-szalonnás-sajtos tojásrántottára hajaz. Ugye-ugye, még csak az első mondatnál tartasz, de már most odaadnád a fél karodat egy kis szeletért! Kutakodni kezdtem egy sokat ígérő recept után, így találtam rá a Paul Bocuse-féle lotaringiai lepényre. Igen jól cseng ez a név az új konyha, és az egyetemes gasztronómia történetében, ezért tudtam, hogy ebből csak valami nagyon-nagyon finomságos sülhet ki. És így is lett.

Arról, hogy kit rejt a Paul Bocuse név, itt olvashatsz bővebben.

    A quiche lorraine-ről a XVI. század végétől találunk említést a kulináris feljegyzésekben. A magyarul torta, sütemény jelentéssel bíró német „Kuchen” szóból származó quiche-t ma már nemcsak Franciaországban, de majd’ mindenhol  a világban ismerik, készítik és fogyasztják előszeretettel. Lényegében egy sós torta, amit az adott tájegységre jellemző helyi alapanyagokkal töltenek meg. Lotaringia tartománya húskészítményeiről, felvágottairól híres, így hát egy percig sem volt vita tárgya, mivel dúsítsák a tejszínes, tojásos töltőanyagot. Naná, hogy húsos, füstölt szalonnával!

Mondom mit szerezz be hozzá és hogy készítsd el!

Hozzávalók 6-8 személyre:

200 g húsos szalonna

200 g főtt (füstölt) sonka

6 egész tojás

50 ml 30 %-os tejszín

150 g Gruyère (ejtsd: grüjer)

20 g vaj

Késhegynyi frissen reszelt szerecsendió

Néhány szál snidling (metélőhagyma)

Só, bors

Liszt

+ egy 30 cm átmérőjű kerámia pitesütő forma vagy kerek tortaforma

A pitetésztához:

250 g átszitált liszt

150 g hűtött vaj

5 g só

1 tojás sárgája 5 cl jéghideg vízzel felhígítva

Elkészítés:

   1. A munkafelületre szitáljuk a lisztet egy halomba, rátesszük a felkockázott vajat és a sót. Gyors mozdulatokkal nyomkodjuk szét a vajat, majd morzsoljuk el a liszttel;

   2. Lyukat képezünk a liszt közepébe, a lisztből körben peremet építünk. A vízzel elkevert tojássárgáját a mélyedés közepébe öntjük. Apránként keverjük össze;

   3. Próbáljunk cipót formálni belőle, de ne gyúrjuk. Ha eléggé nedves a tészta, szépen összeáll a tészta és nem esik szét a cipó;

   Ha nem elég nedves és nem tartja össze a tésztát, adjunk még hozzá vizet (inkább többször keveset) és dolgozzuk el;

   4. A tésztát osszuk kisebb adagokra és a következő mozdulatsort néhányszor ismételjük meg minden porcióval: tenyereljünk a tésztára és tenyérpárnánkkal toljuk előre a munkafelületen, ’kaparjuk’ össze és kezdjük előröl;

A vaj szétzúzásával feszességet, tartást adunk a tésztának, amely így sütés közben nem fog eldeformálódni.

   5. Formáljunk cipót belőle. Egynemű, sima felületű, puha tésztát kapunk. Ha jól kidolgoztuk, pihentetés nélkül elkezdhetünk tovább dolgozni vele.

   6. Vajazzuk ki a sütőformát. Gyújtsuk be a sütőt 240 °C-ra.

   7. Lisztezzük meg a munkafelületet. Helyezzük rá a tésztát és nyújtsuk ki szép kör alakúra. A nyújtófára lazán feltekerjük a tésztát, a forma fölé emeljük, az egyik széléhez igazítjuk, és a rúdról lehengergetve elterítjük a forma aljában. A széleket is fedje a tészta. Ha van az oldalakon felesleg, vágjuk le a forma mentén. Ha túl vékonynak találjuk valahol a tésztát, vagy kiszakadt, a levágott fölösleggel befoltozhatjuk.

   8. Vágjuk gyufaszál vastagságú rövid csíkokra a szalonnát, kevés vajon pirítsuk üvegesre, csöpögtessük le.

   9. Vágjuk kis kockákra a sonkát, és a szalonnával együtt egyengessük el a tészta alján.

   10. Törjünk fel 3 tojást egy tálkába, adjuk hozzá a másik 3 tojás sárgáját. Mintha omlettet készítenénk, villával lazán verjük föl, közben adagoljuk hozzá a tejszínt. Sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a metélőhagymát és a szerecsendiót.

   11. A sajtot kockázzuk fel, keverjük a tejszínes tojáshoz, majd az egészet öntsük a torta alján lévő szalonnára. Tegyük be a sütőbe és körülbelül 30 perc alatt süssük készre.  

    Melegen vagy langyosan kínáljuk.  

   Öblítsük friss, aromás, üde száraz fehérborral, ily módon  ellenpontozva a lepény jelentős zsírtartalmát és lágyságát. Ha igazán stílusosak szeretnénk lenni, egy üveg elzászi Pinot Gris-nél nem választhatunk jobbat, de egy aromás, testesebb szürkebarát is kitűnő kísérő lehet!

    Megjegyzés: Bevallom, én mind a 6 tojást beletettem, egészben, és úgy is nagyon finom lett a töltelék. Gruyère helyett más félkemény, karakteres ízű sajtot is tehetünk bele, ha nem találnánk a sajtpultban vagy az ára láttán szörnyülködnénk el. Ha módunkban áll, feltétlenül ízleljük meg ezt a Svájcból érkező, gyorsan olvadó, sárga sajtcsodát, ami annyira finom, hogy már négyszer is kiérdemelte a világ legjobb sajtja kitüntetést.

    Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy a bouillabaisse (provanszi halleves), a tarte au citron (citromtorta) és a pissaladière elkészítését bemutató posztjaim nem a saját fotóimat tartalmazzák. Megpróbáltam az interneten fellelhető képek közül olyanokat választani illusztráció gyanánt, amelyek a legjobban hasonlítanak az általam elkészített ételekhez. Sajnálatos és érthetetlen módon a saját ételfotóim (más családi képekkel együtt) megsemmisültek miközben a memóriakártyáról másoltam föl a számítógépre. Kicsit sem voltam bosszús, ugyan... Az alábbi kép a francia Femina női magazin on-line oldaláról való.

A tészta hozzávalói egy 25 cm átmérőjű formához vagy 8 kisebbhez:

175 g hűtött vaj

25 dkg hűtött liszt (felhasználás előtt betesszük a hűtőbe)

1 egész tojás

20 g kristálycukor

2 ek. víz

Csipet só

Citromos krémhez:

6 db tojás

240 g cukor

2,5 dl citromlé

1 dl habtejszín

1dl tejszín

2 tk. reszelt citromhéj

1 csipet só

Pitetésztát készítünk.

Ez egy sokszor kipróbált, nagyon jól működő, hálás tészta, remek arányokkal.

Fontos, hogy az alapanyagok hűvösek legyenek.

1. Hideg víz alá tartva akár még a kezünket is lehűthetjük, mielőtt elkezdjük morzsolni a vajat a liszttel.

2. Hozzáadjuk a cukrot, a csipet sót és a felvert tojást. Azért teszem bele a tojásfehérjét is, mert lazább lesz tőle a tészta és könnyebben kel.

3. Gyorsan dolgozzunk, hogy a vajnak ne legyen ideje nagyon megolvadni. Ha olvadni kezd, ragadni fog mindenhová, de főleg a kezünkhöz és nehéz lesz vele tovább dolgozni. Akkor sem esünk kétségbe, ha elsőre nem vagyunk elég ügyesek és ellágyul a tészta, mert van megoldás: visszatesszük 10 percre a hűtőbe, majd folytatjuk az összedolgozást.

4. Ha szép, egynemű a tészta, cipót formálunk belőle, alufóliába csomagoljuk és 1 órára betesszük a hűtőbe.

5. 160-170 °C-ra előmelegítjük a sütőt.

6. Attól függően, hogy kis egyszemélyes tortácskákat (des tartelettes) vagy egy nagy, szeletelhető tortát (une tarte) szándékozunk sütni, kétféle megoldás közül választhatunk.

Amennyiben kicsi formáink vannak, 8 részre osztjuk a tésztát, és az egyes darabkákat belelapogatjuk a formába úgy, hogy középről a szélek felé kinyomkodjuk, próbáljuk meg egyenletes vastagságúra hagyni a tésztát az alján és a széleken is.

Ha egy nagy tortát szeretnénk, akkor alaposan lisztezzük meg a gyúródeszkánkat és kíséreljük meg a tésztát szép kör alakúra nyújtani. Több irányba hengergessük a sodrófát, mindig középről kiindulva. A nyújtófára lazán tekerjük fel a tésztát, a forma fölé emeljük, az egyik széléhez igazítjuk, és a rúdról lehengergetve elterítjük a forma aljában. A széleket is fedje a tészta. Ha van az oldalakon felesleg, vágjuk le a forma mentén. Ha túl vékonynak találjuk valahol a tésztát, vagy kiszakadt, a levágott fölösleget kinyújtva befoltozhatjuk.

7. A már felmelegedett sütőben elősütjük a tésztát cirka 15 perc alatt. Erre azért van szükség, hogy valóban megsüljön a tészta, és ne tűnjön nyersnek, amikor esszük.

8. Amíg a tészta sül, elkészítjük a tölteléket. Hogy a reszelt citromhéj ne legyen darabos, robotgépben egy kevés cukorral dolgozzuk össze.

A cukrot és a cukros citromot kikeverjük a tojással, ezután hozzáadjuk a citromlevet, elkeverjük.  Adjuk hozzá a tejszínt is, forgassuk össze. A tejszínt nem szükséges előzőleg felverni, tapasztalatom szerint a végeredményben, tehát a krém állagában nem mutatkozott különbség, ugyanolyan lett akkor is, amikor felvertem a tejszínt, és amikor nem.

9. A kihűlt, elősütött tészta alján egyenletesen eloszlatjuk a krémet.

20-25 perc alatt megsütjük. Légkeveréssel 10-15 perc. A lényeg: amikor barnulni kezd, vegyük ki a sütőből.

A fotó Eglantine blogjáról származik, ide kattintva odajutsz. 

Itt akár meg is állhatunk, de… tovább is van, mondjam még?

Habcsók rózsákkal dekoratív ünnepi tortát varázsolhatunk belőle. Hogyan?

Készítsünk ki 2 tojás fehérjét, 75 g cukrot, kevés vaníliát (kaparjuk ki egy fél vaníliarúd belsejét, de fél csomag vaníliacukor is megteszi), és sót.

A tojások fehérjét egy pici csipet sóval kemény habbá verjük. Fokozatosan hozzáadjuk a cukrot, a vaníliát, és addig verjük, amíg szép fényes lesz. Keménységpróba: óvatosan fordítsuk fejére a tálat, ha a hab nem mozdul el, akkor jó. Lapátoljuk habzsákba és a HIDEG (!!) krém tetejére nyomjunk formás habrózsákat. Úgy lesz igazán mutatós, ha a torta krémes közepét teljesen beborítják a habcsókok.

A tortát 5 percre 220 °C-os légkeveréses fokozatban a sütőbe tesszük, és idő közben körben megforgatjuk, hogy egyenletesen barnuljon. Ha nem pirulna eléggé, tegyük grill alá 1-2 percre. Semmiképp ne hagyjuk magára, mert szempillantás alatt képes megégni. Amint kellően elöntötte a pír, vegyük ki a sütőből. Ugye, milyen gyönyörű?