Padlizsán provanszi módra
Aubergine à la provençale. Remekbe szabott kis előétel ez, s képzeletben meg sem állunk Provence-ig, amidőn megízleljük ezt az illatos, zamatos, könnyed fogást. Pirítsunk hozzá bagett-, zsömle- vagy kenyérszeleteket, dörzsöljük be fokhagymával, és pici olívaolajjal csorgassuk meg.
Provanszi módra szinte mindent meg lehet sütni-főzni; egyszerű, mégis ízletes, ezért nagyon népszerű. Gyakran találkozni vele - mármint az à la provençale kifejezéssel - az étlapokon, és azt jelenti, hogy az ételt paradicsomszósszal, olajjal, fokhagymával és petrezselyemmel ízesítik. Jelen esetben a paradicsomszószt érett, zamatos paradicsommal váltjuk ki, hogy ne csak az ízlelőbimbóinkat, hanem a szemünket is kényeztessük a gusztán tarkálló rétegek látványával.
Hozzávalók:
3 közepes, érett padlizsán
4 nagy, érett paradicsom
1 kiskanál morzsolt kakukkfű
2 babérlevél
Mokkáskanálnyi morzsolt rozmaring
5 evőkanál olívaolaj
1 csokor zöldpetrezselyem
2 gerezd fokhagyma
Só és őrölt bors
Elkészítés:
A megmosott padlizsánt és paradicsomot kb. 1 cm vékonyan felkarikázzuk;
Tűzálló tál alját és oldalait kiolajozzuk, és egy sor padlizsánt, egy sor paradicsomot rajunk bele, majd megint padlizsán és arra ismét paradicsom következzék;
Közben minden réteget enyhén megsózunk, borsozunk;
2-3 ek. olajjal meglocsoljuk a tetejét, rátesszük a megtördelt babérlevelet, a karikák közé nyomkodjuk;
Szórjuk meg bőségesen morzsolt rozmaringgal, kakukkfűvel;
Takarjuk le a tálat alufóliával, és előmelegített sütőben süssük 40 percig;
Közben apróra vágjuk a zöldpetrezselymet, összetörjük a fokhagymát, és a kettőt jól összekeverjük;
40 perc múltán szórjuk meg a lerakott padlizsánt a keverékkel, és hagyjuk még 10 percig a forró sütőben.
Azonnal tálaljuk. Ha van behűtve egy üveg rozé, töltsünk belőle, ehhez az ételhez nagyon passzol.
Katalán zellersaláta
Hozzávalók:
20 dkg rizs
1 húsos édes paprika
1 közepes zsenge zellergumó (kb. 30 dkg)
1 dl majonéz
4-5 salátalevél
2 csipet sáfrány
Só, őrölt fehér bors
Elkészítés:
Tegyünk oda egy lábasban vizet forrni, tegyünk bele 1 csapott evőkanál sót;
A meghámozott zellergumót és a kimagozott, kicsumázott paprikát vágjuk julienne-re [zsülien], azaz gyufaszálnyi csíkokra. A zellert forgassuk össze kevés citromlével, így megakadályozzuk a bebarnulást;
Ez idő alatt a víz is lobog már, öntsük bele a rizst és főzzük félpuhára (al dentére, ahogy a tésztákat szoktuk);
Szűrjük le a rizst, hagyjuk hűlni. Egy salátás tálban keverjük össze a majonézzel, 1 csipet sáfránnyal, majd forgassuk bele a zöldségeket is;
Kóstoljuk meg, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk;
Perdítsük meg csipet sáfránnyal és salátalevelekre halmozva tálaljuk.
A zöldségek 'gyufaszálra' aprításának elengedhetetlen kellékei:
éles kés, erős idegzet, koncentráció és kitartás
Tippek:
A rizs lehet puhább is, ha valaki nem szereti, ha ’ropognak’ a fogak alatt a rizsszemek, a lényeg, hogy ne főzzük túl, szottyosra, mint a rizottót.
Majonézből (ha nem magunk készítjük) válasszunk a jobb minőségűek közül, lehetőleg üvegeset, azoknak valamivel sűrűbb, krémesebb az állaguk a tubusos társaikéhoz képest.
Az eredeti recept 2 dl majonézt írt, amit én soknak találtam, ezért feleztem a mennyiséget. Természetesen mindenki annyi majonézt ad hozzá, amennyi jólesik.
És még egy: a zeller legyen zsenge, semmi esetre sem fás! A gyufaszálra aprítás közben biztosan eljön majd az a pillanat, amikor legszívesebben a kukába vágnánk az egészet, de ne adjuk fel! Csak végső elkeseredésünkben vegyük elő a reszelőt. Akit visszatart a nyers zeller íze, lágyíthat rajta, ha 1 percre lobogó vízbe dobja. Ebben az esetben csöpögtessük le, alaposan nyomkodjuk ki belőle a nedvességet, nem szép látvány, ha a saláta alján úszik a lé.
