Hű, de nagyon rég jártam itt! És hű de nagyon sok minden történt velem azóta! Csak hogy a leglényegesebbeket említsem: férjhez mentem, más munkát kaptam, megszereztem az idegenvezetői képesítést (francia nyelven!!!), és immár több mint nyolc hónapja cipelem azt az egyre növekvő dinnyét, ami a hasam helyére nőtt. Szóval volt mivel foglalkozni az elmúlt időkben, mégis sokszor gondoltam lelkifurdalással az elanyátlanodott blogomra. Hiányzott is olykor, de nem tagadom - és nem is keresek más kibúvót - a lustaság bizony igen nagy úr! Ahogy a nyakunkba szakadó temérdek szabadidő is az, merthogy csodákra képes. Az embernek hirtelen lesz ideje azon elmélkedni, mivel szeretné tölteni ezeket az ajándék órákat és ha jól gazdálkodik, a gondolatokat tettek is követik.
Nálam ma jött el ez a pont. Akkor, amikor a férjem délután elindult a haverokkal a FEZEN-re, fesztiválozni. Én meg itt maradtam dagadozó, sajgó bokákkal, és a fitt ball labdán ültő helyemben izzadva szomorúan néztem utána. Nem mintha nagy fesztiváljáró lennék, jelen pillanatban a hideg is kiráz a gondolatra, hogy 10 percenként egy totálisan higiéniamentes és mindenhol pisás mobil WC ülőkéje fölött egyensúlyozzak, azon morfondírozva, hogy legalább kezet mosni tudok-e valahol, ha már egyszer WC papír nincs. És persze nem bírok már sokat gyalogolni, álldogálni, meg aztán félteném a pocakomat is a fékeveszett embertömegben. Így hát itthon maradtam és sütéssel-főzéssel derítettem jobb kedvre magam. A cukkini kenyér olyannyira szépre és zamatosra sikerült, hogy emberiség elleni bűnnek tartottam volna nem közzétenni a fotókat és a receptet. Felvettem hát a szálat, ahol jó ideje letettem. Köszönöm, hogy ismét velem vagytok.
Kezdjük az elején. Honnan is volt nekem cukkinim? Úgy két-három napja anyós pajtás kedvesen rám tukmált egy főzőtököt és egy cukkinit, szép méretes példányok, mindkettő 1 kiló fölött. Eszembe sem volt visszautasítani, hiszen tudom, hogy családi kertből való, nagy gonddal nevelt zöldségek. A tök főzelékként végezte fasírttal – nem volt kérdés, mindketten nagy rajongói vagyunk ezen egyszerűen nemes párosnak. A cukkinit pediglen bedugtam a spaizba, gondoltam kibírja pár napig a harmadik emelet langyoska kövén, amíg megjön az ihlet a sorsát illetően.
Néha-néha rápillantottam és füleltem, mit üzen. És ma délután meghallottam, azt súgta: „Süss belőlem kenyeret!”. No jó-jó, de hát ahhoz nem kell 1300 gramm cukkini, mit fogok kezdeni a maradékkal? De aztán beugrott, hogy holnapra nincs ebéd, hiszen a tököt megettük mind. Így aztán amíg a kenyér sült, kifőztem egy csomag orsó tésztát, előhalásztam a fagyasztóból némi maradék darált húst, hagymát dinszteltem, fokhagymával illatosítottam, lepirítottam rajt’ a kiolvadt husit, sóztam, borsoztam, hozzáadtam a vékonyra karikázott „maradék” cukkinit, benyúltam a spaizba egy üveg paradicsompüréért (micsoda kincsek lapulnak ott!), felöntöttem vele a husit, megszórtam majoránnával, rozmaringgal és készre főztem. Parmezánnal szórom majd meg, amikor esszük. No de most kapok észbe, hogy nem ezt a receptet szándékoztam megosztani veletek, hanem a bombasztikus cukkini kenyérét. Bevallom töredelmesen, miután kóstoló gyanánt belecsíptem a csücskébe, annyira ízlett, hogy legott elpusztítottam 3 (vagy 4?) szeletet, pedig az óramutató ej, de messze volt még a vacsora időtől… A kilencedik hónap elején torkosságom talán megbocsátható. Épp ma hallottam azt a kifejezést, hogy az utolsó hónapban a kismamák előszeretettel áldoznak az olasz konyha gyöngyszemeinek, rengeteg tésztát kívánnak és esznek, hogy feltöltekezzenek energiával a vajúdás, a szülés és a szoptatás időszakára. Hááát, azt hiszem az elmúlt napok „falási” rohamait tekintve, ez velem sincs másként.
Lássuk hát, hogy készül az oly népszerű cukkini kenyér sós változata. Azért írom ezt, mert nagyon sok leírással találkozni, amelyek a hozzáadott 10-20 dkg cukornak köszönhetően inkább édes cukkinis püspökkenyérnek nevezhetőek, semmint kenyérnek.
Hozzávalók / 4 adag
- 15 dkg finomliszt
- 2 db tojás
- 0.5 dl tejföl
- 0.5 dl olívaolaj
- 1 ek cukor
- 25 dkg cukkini
- 1 púpozott teáskanál Swiss Alpine Herbs Raclette & Gratin fűszerkeverék (ennek híján a következő fűszerekből egy-egy csipet: oregánó, fokhagyma, petrezselyem, őrölt csemegepaprika, kömény, őrölt mustármag, majoránna, kakukkfű)
- 2 tk frissen reszelt gyömbér
- 1 teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 csapott tk só
Elkészítés
- Felütjük a tojásokat egy kisebb tálba, hozzáadjuk az olajat, a tejfölt, az apróra vágott cukkinit, a fűszerkeveréket és a reszelt gyömbért.
- Kikenünk egy kisebb formát, amit a kenyérke sütéséhez előzetesen kiszemeltünk. Én szilikonos püspökkenyér formában sütöttem, amit nem kell kizsírozni használat előtt, ajánlom mindenkinek a beszerzését.
- Előveszünk egy másik tálat, beleszitáljuk a lisztet, hozzákeverjük a sütőport, a szódabikarbónát, a sót és a cukrot.
- Amikor a sütőnk elérte a 160 °C-ot, a tojásos és a lisztes keveréket összeeresztjük, alaposan átkeverjük, majd a formába lapátoljuk, elegyengetjük.
- 160 fokon, középső álláson 45 percig sütjük. Tűpróba! Amennyiben még nyers lenne a közepe, adjunk neki még pár percet.
- A csőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd borítsuk tálcára a kész cukkini kenyeret. Langyosan már nem törik és óvatosan szeletelhető.
Reggelire, vacsira magában, vajjal, kefírrel, joghurttal, kinek mivel, királyi csemege.
A kíváncsibbak kielégítésére próbáltam utánanézni ennek a bizonyos Swiss Alpine Herbs fűszercsaládnak, de csak egy angol nyelvű oldalt találtam a neten: http://www.swissalpineherbs.ch/en/. Engem anyukám lepett meg néhány üvegcse fűszerkeverékkel még karácsonykor, de hogy ő honnan szerezte, nem tudom. Mindenestre én egyenesen imádom ezeket a friss illatú fűszereket, mert habár szárítottak, mégis olyan erős az aromájuk, mintha most szakított kakukkfüvet, petrezselymet stb. morzsolnék az ujjaim között.
