Ez a lecsó, ha jól számolom, már a harmadik a blogon - ezennel baszk módra. Számomra ez a jelző elsőre kicsit furcsának hatott a lecsó előtt, mivel a baszk módra (à la basquaise) eleve azt jelenti, hogy az adott étel sok paradicsommal és paprikával készül. Na, már most a lecsónak épp e két zöldség a sava és a borsa. Akkor hát hogy is van ez? Ez a lecsó a hozzá felhasznált paprika fajtájától lesz baszk, ugyanis nem a nálunk honos, vékony húsú, sárgára beérő „lecsópaprika” adja az alapot, hanem az édesebb, ízesebb vastag húsú paprikafajták. Baszkföld pedig dúskál ilyenekben. Ott van például a sötét piros, közepes termetű pimientos del piquillo, vagy a kicsi, zöld pimientos de Gernika. A hazai zöldséges pultokról sajnos nem fognak ránk mosolyogni, de ettől még nem kell lemondóan sóhajtoznunk, ugyanis kitűnően helyettesíthetőek a kaliforniai típusú piros és zöld paprikákkal.
És akkor már csak azt volna jó tisztába tenni, hogy mi köze ennek a lecsónak a francia konyhához, ha egyszer baszk?! Becsatolok egy térképet, így egyszerűbb lesz az összefüggést elmagyarázni.
Baszkföld két szomszédos állam, Spanyolország és Franciaország határ menti vidékein fekszik. 7 történelmi tartományra, geopolitikai síkon pedig 3 egymástól elkülönülő politikai-közigazgatási egységre tagolódik:
1. A Baszk autonóm közösség három tartományból áll: Gipuzkoa, Araba és Bizkaia (a térképen 1, 2, 3);
2. Az egyetlen tartományból álló Navarra autonóm közösség;
3. Az első kettőtől eltérően a harmadik egység, Észak-Baszkföld átlépi Spanyolország határát, és Franciaországban kér helyet magának. 1790-ben, a francia forradalom idején a francia központi hatalom az északi baszk tartományokat - Labourd, Basse-Navarre és Soule – (a térképen 5, 6, 7) egyetlen blokkba tagolta, ezzel létrehozva Basse-Pyrénées megyét, melynek mai neve Pyrénées-Atlantiques.
Baszkföld északi része a sikeres francia nemzetállami-homogenizációs törekvések következtében jóval kevésbé tartotta meg nemzeti identitását, mint a spanyol fennhatóság alá került és nagyobb baszk lélekszámú tartományok. Franciaországban megközelítőleg 80 ezer baszk él, akik saját nyelvükön kívül a franciát is beszélik. Sajátos kultúrájukkal színesítik a nagy Hexagon délnyugati csücskét. Ezt a szuper kis előételt is nekik köszönhetjük.
Baszkföld történelméről itt olvashatsz bővebben.
A baszk lecsó elkészítéséhez 4 személyre szükséged lesz:
8 tojásra
4 szelet füstölt házisonkára
1 szép nagy piros kaliforniai paprikára és
1 szép nagy zöld kaliforniai paprikára
4 érett, zamatos paradicsomra
1 vöröshagymára
2 gerezd fokhagymára
2 ek. olívaolajra
3 dkg vajra
1 köteg fűszerzöldségre: némi zöldpetrezselyemre, kakukkfűre és babérlevélre
Ízlés szerint sóra és őrölt borsra
Ha minden a kezed ügyében van, kövesd az alábbi lépéseket:
Hámozd meg a hagymát, a szára felől kicsumázott paprikát hosszában szeleteld fel, a paradicsomokat vágd negyedbe, a fokhagymát zúzd össze;
Teflonserpenyőben vagy zománcozott belsejű vaslábasban (én a nem éppen a francia konyhákból ismert wokot használtam, uram bocsá’) forrósítsd meg az olajat, szórd bele a hagymát és a paprikát, majd közepes tűzön dinszteld üvegesre;
Add hozzá az összetört fokhagymát, a paradicsomszeleteket és a fűszereket, fakanállal keverd össze, mértékkel sózd, borsozd;
Amikor a zöldségek leve elpárolgott, vedd ki a fűszercsomót és hagyd takaréklángon a serpenyőt / lábast / wokot;
Mély tálban kevéske sóval és borssal verd föl a tojásokat;
Keress egy másik serpenyőt, melegítsd meg benne a vajat, öntsd bele a felvert tojásokat és többször megkeverve süss lágyabb, vagy keményebb rántottát, úgy, ahogy szeretitek;
Öntsd a tojást a lecsóhoz, könnyedén keverd össze és néhány pillanatig még hagyd a tűzön;
Szedd ki meleg tálra, formázz tölcséreket a sonkaszeletekből és rakd a tetejére.
Nemcsak előételként, de önálló fogásként is kínálhatod.