Szószok a középkorból

 2012.08.04. 10:04

table_nature_morte.jpg   A középkori ételek egyszerűek, fűszeresek, savanykásak voltak és nagyon kevés zsiradékkal készültek. A húst és a halat sütötték, grillezték, főzték, a pörkölteket még nem ismerték. A nagyobb darab húsokat nyársra húzták, és tűz fölött forgatták. Az étkezések elengedhetetlen kísérői a szószok voltak, minden fogás mellé tálalták. A mai büféasztalokon is megtaláljuk kontinensünk 2 leghíresebb mártásának, a Verjus és a Cameline szósznak a szájízünkhöz alakított változatait. Ez utóbbi nem a camelina (gomborka) magból sajtolt olajnak köszönheti a nevét, sokkal inkább a tevére emlékeztető színének.

 

 Az alábbi receptek Josy Marty-Dufaut „Középkori konyha” c. művéből valók (az Autre Temps kiadásában). A szerző középkori kéziratokban fennmaradó, összesen 170 autentikus ételleírást hangszerelt át, mondhatni „modernizált” figyelembe véve a kiegyensúlyozott étkezés alapköveit és a ma fellelhető alapanyagokat.

 preparation_du_verjus(1).jpg   

   

A verjus az éretlen fehérszőlő kipréselt savanyú leve. Salátaöntetek, mustár, húsételek vagy mártások készítésénél citromlével vagy ecettel helyettesíthető. Jég felolvasztásához is alkalmazzák. Ardèche megye északi részén a vadalmából erjesztett almabort jelenti. Aude megyében pedig még szénsavas italt is gyártanak belőle.

Az 1474-ből származó kép a savanyú szőlőből nyert verjus készítését ábrázolja

 

  Savanyú máj

 

6 csirkemáj

1 ek vaj

4 ek ecet

1 citrom leve

30 g apróra vágott petrezselyem

1 kk gyömbér

1 csipet reszelt szerecsendió

Só, bors

 

   Egy serpenyőben vajat olvasztunk és megpirítjuk rajta a májdarabokat. Óvatosan keverve aranybarnára sütjük. Ledaráljuk. Hozzáadjuk a citromlevet, a gyömbért és a petrezselymet, sózzuk. Zsírjától megszabadított pecsenyelével hígítjuk. Ízlés szerint megszórjuk szerecsendióval. Kenyeret pirítunk, rákenjük a májast és jó étvággyal fogyasztjuk.

Tapasztalat:   

    Nos, én biza' összetákoltam ezt a savanyú májat! Annyit csaltam csupán, hogy a májdarabokat egyben hagytam, egy egészen friss, horrorisztikus élménnyel a hátam mögött ugyanis jó ideig nem vagyok hajlandó májat darálni, se nyersen, se sülve, sehogy. Így azonban elvesztette a kenőmájas jellegét, ezért nem kenyérrel ettük, hanem bulgurt pároltam hozzá ebédre! Még valami! Mivel a recept nem pontosította, hogy a szakács friss gyömbért vagy őrölt gyömbért javasol, lereszeltem egy kisebb diónyit és a májjal együtt pirítottam a vajon, ahogy az elő lépésben olvasható. Miután a máj  megpirult, hozzáadtam a többi alkatrészt és készre főztem. Nem volt "bántóan" savanyú, épp ellenkezőleg, az aromás fűszerek nagyon jól passzoltak a májhoz. Ízlett, máskor is elkészítem!

   Fokhagymás cameline                                                    chateau-salle-des-banquets-et-cuisine-du-moyen-age_1490.jpg

   Az egyik leggyakrabban készített mártás, általában halakhoz tálalták föl. Maga a cameline egy gyömbérből, borsból, szerecsendió-virágból, fahéjból, szegfűszegből, ecetből és kenyérből álló sűrű mártás volt. Ezt az alapmártást variálták elvéve vagy hozzáadva egyéb ízesítőket, bort, fűszert. Ha legközelebb halat sütök, megcsinálom hozzá, mert nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet ez a kenyéralapú, savanykás, gyömbéres szósz. Beszámolok mindenképp!!

Hozzávalók:

4 gerezd fokhagyma

3 szelet fehérkenyér (lehet pirított kenyér is)

8 cl ecet

1 kávéskanál gyömbér

Petrezselyem zöldje vagy sóska

 

   Mozsárban összezúzzuk a fokhagymát, hozzáadjuk a gyömbért, sózzuk. A 3 szelet kenyeret beáztatjuk az ecetbe. Majd kifacsarjuk, elmorzsoljuk. Felhígítjuk 10 cl langyos vízzel vagy húslevessel. Elkeverjük, adunk hozzá néhány petrezselyem- vagy sóskalevelet. Takaréklángon főzzük, amíg egyneművé válik. Ekkor adjuk a halhoz, amit ízesíteni szeretnénk vele.

 

   Poitevine (Poitou-i) mártás

 

    Poitou-Charentes Franciaország egyik régiója, és töredelmesen bevallom, nem találtam információt arról, hogy miért lett a névadója ennek a szósznak. Aki utánajár, kap egy csokit.

 

Hozzávalók:

2 szárnyas máj, a csirkemáj tökéletesen megfelel

1-2 ek zsír

1 evőkanál pirított kenyér őrlemény

10 cl bor

10 cl ecet

10 cl víz

1 kávéskanál gyömbér

1 szem szegfűszeg őrölve

 

Olvasszunk fel 1 ek. zsírt, tegyük bele a májat és lassan pirítsuk-süssük meg rajta.

Vegyük ki a zsiradékból a májat és daráljuk le, vagy mixerrel, villával pépesítsük.

Tegyük vissza a zsiradékba, keverjük hozzá a finomra őrölt kenyeret, állandóan kevergetve süssük pirosra.

Fűszerezzük, majd hígítsuk a mártást a vízzel, borral és ecettel.

Sózzuk.

Forraljuk fel és hagyjuk főni 10 percig.

 

   Már alig várom, hogy megkóstolhassam valamelyiket! Vagy mindegyiket! Ha hosszú ideig nem jelentkeznénk, valószínűleg a túl jól sikerült időutazás visszarepített egy középkori lakoma kellős közepére. Jaj, csak az aranyozott csőrű, kipreparált hattyúból ne kelljen enni!

 

Címkék: konyhatörténet francia recept

A bejegyzés trackback címe:

https://frankogasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr314691288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mitzi von Küche · http://lepcsankparty.blog.hu 2012.08.04. 13:55:34

Szépen illusztrált, érdekes cikk. A Poitevine szósz neve ismerős (Merle-től?). Szívesen olvasnék még ilyen témákról.

petimegmondja 2012.08.04. 14:42:53

A receptekben olvasható mennyiségek persze a középkorban (pontosan mikor is?) rendelkezésre álló alapanyagokból értendők. Az ecet enyhe bor- vagy gyümölcsecet és a fokhagyma is jóval közelebb állt a vadhoz, mint a mai nemesített hibridek.

A cikk első fele igen sommásra sikeredett. A középkor jó 12 évszázadot ölel fel. A 6-7. század mezőgazdaságát, étkezési kultúráját nehezen lehetne összehasonlítani pl. a reneszánsz korabelivel.

Amúgy a burgonya térnyeréséig a legfontosabb mindennapos főtt ételek a különböző kásák voltak. A hús a főurak és a klérus asztalain kívül ritka vendég volt.

Pierr Kardán 2012.08.04. 17:14:07

Az a pirított kenyér őrlemény, az nem a prézli?

Waka · http://blogkocsma.blog.hu/ 2012.08.04. 17:40:21

Valamikor emlegettem ezt Ráth-Végh nyomán: "Jókai ezt írta egy korabeli szakácskönyv olvastán: „Úgy látszik, eleink nem csupán kívül viseltek a tagjaikon páncélt, de a gyomruk is bádoggal volt kibélelve.” Sőt, nem csupán gyomor, de a szájpadlás is kellett ezekhez a borban főtt, ecetben pácolt, irgalmat nem ismerő szigorral agyonfűszerezett falatokhoz. És mindig csak hús, egyre csak hús és hús; leves majdnem soha, tészta alig-alig, főzelékből legfőképpen káposzta, melyről Apor Péter azt írta, hogy: „A káposztánál a magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tartának az régi időkben.”

A gyilkos erejű fűszerek olyan garázdaságot vittek végbe a gyomorban, hogy sürgősen borba kellett őket fullasztani. Hogy az ivás miként történt, Apor Péter azt is leírja. Mélységes megvetéssel nyilatkozik a palackról és pohárról, ilyesmi nem volt úri asztalra való. Ellenben: „...két kézzel beadják vala az asztalhoz az nagy veres fazék bort, két kézzel veszik az asztalhoz be, két kézzel fogván, úgy hajtják vala fel, úgy isznak vala, mégis jóízűen esik vala.” A gyümölcsnél hosszú szájú kotyogós üvegekből meggypálinkát ittak; ez jelképezte a kegyelemdöfést a sáfránynak, borsnak, gyömbérnek, szegfűszegnek, szerecsendiónak."

Krasnyák Dudu · http://szmfszm.blog.hu/ 2012.08.04. 17:42:28

Érdekes lehet ez a könyv, de vajon tényleg így egy kalap alá vesz mindent?
A középkor ugyanis széltéban-hosszában nagyobb, minthogy ki lehessen jelenteni róla bármit.
Évszázadokon keresztül egészen biztosan nem egyformán főztek Európában sem, a világon meg a legkevésbé.
Szóval Európa melyik országának melyik részén és KIK ették ezeket a kevés zsírral készült, fűszeres, savanykás étkeket?

Szalánczi Viktória 2012.08.05. 21:29:01

@Vback Chine: Josy Marty-Dufaut számos könyvet írt a középkorról, a gasztronómiáról és a középkori ételekről. És még sok minden máról is. Receptátirataival izgalmas utazást tesz letűnt korszakok konyháiban - teszi ezt úgy, hogy eredeti kéziratokban fennmaradt ételleírásokat formál át a 21. századi ember elvárásainak megfelelvén. A szóban forgó könyvben (Gastronomie du Moyen Age) ételeket, italokat, mártásokat ismertet meg velünk, arra buzdít, hogy bátran színesítsük hétköznapi menüinket. És mi vele utazunk Keletre, ahonnan a keresztes lovagok elhozták nekünk azokat az aromás fűzereket, melyeket egyszerű ám ízletes ételeiben a szerzőnő felhasznál. Ily módon enged ez a könyv bepillantást a franciák kulináris örökségébe.

Szalánczi Viktória 2012.08.05. 21:33:29

@Pierr Kardán: Nem ugyanaz. Megpirítod a kenyérszeletet, mintha pirítóst készítenél, majd a kenyeret lereszeled, vagy nagyon finomra elmorzsolod.

Szalánczi Viktória 2012.08.05. 21:46:59

@petimegmondja: A reneszánsz kori konyhának külön bejegyzést szentelek - most készül, formálódik.
"Cikkeimben" mindig kitérek a gazdagok és szegények különbségekre az étkezési kultúrájukat illetően. Igazad van, a főúri, királyi udvarokban valóban több húst ettek, mint a harcok dúlta, kizsákmányolt falvak gyakran éhínség kínozta lakói. A bouillie, azaz a kása a szegények eledele, és nemcsak francia földön - erről a nagyszüleim is tudnának mesélni.

Szalánczi Viktória 2012.08.05. 22:00:54

@Mitzi von Küche: Köszönöm, tervezem a folytatást, bár lenne több időm rá! Nem olvastam Merlétől olyan művet, amelyben szerepelne a Poitevine szósz. De ha Proust és a Madeleine-keksz találkozását vesszük, valamint annak gyümölcsét, Az eltűnt idő nyomában-t, könnyen elképzelhető, hogy kérdésed nem alaptalan. ;-)
süti beállítások módosítása