A párom szerint nem létezik olyan, hogy valami túl édes. Szerintem igen, és emiatt rendre össze is akad a bajszunk. Nekem mindig nagy csalódás például, amikor megkínálnak egy küllemre nagyon gusztusos kis sütivel, de az első harapás után már tudom, hogy nem fog lecsúszni, mert annyira geil, hogy szinte marja a torkomat. A süti ízét szinte nem is érezni, a cukor édessége elnyomja. Ha szerencsém van, valahol a közelben téblábol a párom, s a maradékot a kezébe nyomom, de ha nincs, az bizony kínos perceket tud eredményezni, mert addig kell szorongatnom, dugdosnom, amíg egy kuka szembe nem jön. Pedig ételt kidobni nem szoktam, minden maradék falat és száraz domó reinkarnálódik a kezeim között.  

    A másik nagy ’favorit’ a margarinos vagy vajas kikevert krémek azon alfaja, amelyből ha a nyelvemre kerül egy mogyorónyi, az összes hozzávalót egyenként kiérezni, nem csak ízre, de állagra is. Ez a margarin/vaj és a fogad alatt ropogó kristálycukor esetében különösen emlékezetes gasztronómiai élmény. Na, és még egy ’finomság’ a köbön - habár ebbéli véleményemet sehol nem osztják túl sokan -, szóval itt van még a ma oly divatos álmarcipán vagy fondant (ez a szó is francia eredetű) bevonat a tortákon. Ha illik a sütemény ízvilágához, ha nem, ráborítják majd egy centi vastagságban... Legutóbb egy ily módon jól elbaltázott Eszterházy-tortaszelettel kellett megbirkóznom egy szülinapi zsúron. A cukormassza szorításából kihámoztam a valódi süteményt, de olyan ízetlen volt a krém is meg a tészta is, hogy kiosontam vele a konyhába, és otthagytam a pulton. Na de mielőtt bárki is arra a következtetésre jutna, hogy túlontúl válogatós és finnyás vagyok, mentségemre mondom, az a torta nem ízlett senkinek.

    Igenis szeretem a krémes desszerteket, sütöm is szívesen; egyébként pedig a süti azért süti, hogy édes legyen, nem igaz? És mivel a nasiról végképp lemondani lehetetlennek és értelmetlennek tűnő feladat, max annyit tudok tenni, hogy a receptben foglaltaknál 5-10 dkg-mal kevesebb cukrot adagolok. És ha most úgy érzed, Kedves Olvasóm, mintha egyenesen a Te szádból szóltam volna, jó hírem van számodra!

    Erre az alkalomra egy nagyon egyszerű, ’letisztult’, a lengyel és francia nagymamák receptgyűjteményében is szereplő, szerény desszerttel készültem. A krémet ne keresd se rajt’, se benn’, hiszen csak lekvár van – no és igény szerint 1-2 gömböc fagyi vagy fújásnyi tejszínhab az édesebb szájú családtagok örömére. 

    Engedd meg, hogy bemutassak neked egy matrónát, aki úgy issza a rumot, akár a szivacs! Ő Rum Baba, franciásan Baba au Rhum, Lengyelországból érkezett, és felcseperedvén nagy hírnevet szerzett Franciaországban és Olaszországban. Őse a Lengyelországban és a lengyelek lakta területeken ma is népszerű baba vagy babka, egy magas cilinder alakú kelt sütemény, időtlen idők óta a karácsonyi és a húsvéti menü szerves része. Szláv nyelvterületen a baba szó jelentése idős asszony, nagymama, míg a babka a baba becézett, kicsinyít képzős alakja.

    A 18. század elején jutott el Franciaországba Stanislas Leszczynski száműzött lengyel királynak köszönhetően, hiszen – a Larousse gasztronómiai lexikon elmondása szerint - az ő fejéből pattant ki a kiszáradt kuglóf (a babához nagyon hasonló, megérkezésekor Elzászban és Lotaringiában egyaránt elterjedt süti) vagy baba alkoholos itallal való párosításának ötlete. Egy másik legenda szerint az egyik utazásáról egy babával tért haza, ami útközben kissé kiszikkadt. A problémát az egyik cukrászsegédje, Nicolas Stohrer oldotta meg némi Malaga bor, sáfrány, mazsola és főzött krém hozzáadásával. Amikor Stanislas lánya frigyre lépett XV Lajos királlyal, ő is velük ment Versailles-ba, majd 1730-ban megnyitotta cukrászdáját Párizsban. Állítólag az egyik leszármazottja használt először rumot 1835-ben, de amíg ő a sütőből frissen kivett kalácsot locsolgatta vele, ma az nézet járja, hogy a szikkadt tészta jobban magába szívja a folyadékot. Később ’finomítottak’ a recepten : a rumhoz ízesített cukorszirupot kevertek. Így született meg a modern Baba au Rhum, aszalt gyümölcsökkel, rumban áztatva.

    1844-ben egy párizsi cukrász alkotta meg a Rum Baba erős inspirációjára a Szavarint, azzal a főbb különbséggel, hogy másféle alkoholos sziruppal locsolgatta és az egyszerű hengeres ütőforma helyett középen lyukas, kerek tortaformát használt. Ezt a gyűrűformát manapság a Rum Babához is ugyanúgy társítják, és Szavarin névvel illetik a rumos kerek tortákat. Éttermekben, cukrászdákban, ahol praktikusabb az egyedi kiszerelés, muffin méretű kis cilinderformában sütött változatával találkozhatunk. A családi asztalokon az ünnepibb hangulatot árasztó, változatosan felcicomázható koszorúforma gyakrabban fordul elő.

     
A Baba később Nápolyba is eljutott, majd babà vagy babbà néven vált közkedvelt nápolyi desszertté. Rum helyett gyakran citromlikőrben fürdetik é vaníliafagyival bolondítják meg. Az Egyesült Államok étlapjain is megjelent valószínűleg még 1900 előtt. Alain Ducasse, a világ legesleg séfjeinek egyike, a Rum Babát használja szignóként a Michelin-csillagos éttermeiben.

   Elsősorban a szolid ízvilágú, könnyen elkészíthető, ’nagymamáink is sütötték már’ süleményekért rajongóknak ajánlom, és a délutáni tea, kávé mellé valami édeset majszolgatni szeretőknek. És persze hogy mindenki másnak is, aki kíváncsi, hogy milyen baba születik egy lengyel-francia házasságból! 

Fontos megjegyzés: Csak a legfelső kép a sajátom! A többit azért kölcsönöztem másoktól, hogy megmutassak néhányat abból a rengeteg csinos-díszes ruhából, amit erre a babára valaha is ráaggattak. Ruha alatt természetesen a sütési és tálalási formákat értem. :-)

Lássuk, mit szerezzünk be hozzá:

25 dkg liszt

3 tojás

1 dkg friss élesztő

9 dkg vaj

5 cl (nem deci!) tej

35 dkg cukor

1 tk só

7 cl rum (nem, a sütőrum most nem lesz jó)

5 dkg baracklekvár

10 dkg aszalt gyümölcs

Tejszínhab

Útmutató az elkészítéshez:

Fogunk egy tálat, s 2 evőkanál langyos vízzel elkeverjük az élesztőt benne. Beledolgozunk 5 dkg lisztet, ráborítjuk a konyharuhát és szobahőmérsékleten fél órára békén hagyunk neki.

A pihenő után hozzáadjuk a tejet, a tojásokat, egy-egy csipet sót és cukrot, a lisztet és a puha vajat, jó alaposan kikeverjük.

Dagasszuk  a tésztát a kezünkkel, amíg rugalmas lesz, könnyen elválik az edény falától. Formázzunk bucit belőle, vizes ruhával takarjuk be, s hagyjuk kelni 45 percig.

Gyúrjuk át még egyszer, s igazgassuk bele egy koszorú (korona, gyűrű) alakú sütőformába, amit előzőleg jól kivajaztunk. Nyomkodjuk le a tésztát, és kelesszük még másfél órán át. Azt hiszem erre már lehet mondani, hogy jó munkához idő kell!

Pöccintsük be a motrokat, melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra. Termosztát esetén 6 / 7 fokozat.

Toljuk be a babát 30 percre. Egy tál tetejére helyezzünk grillrácsot, erre tegyük át az immár ’megsültet’.

Készítsük el a szirupot: egy serpenyőben forraljunk fel 50 cl vizet 35 dkg cukorral (7-8 perc az egész), 10 percig hagyjuk, hadd hűljön, majd keverjük bele a rumot.

A lekvárt 1 evőkanál vízzel meglangyosítjuk.

A még meleg babát öntsük nyakon a sziruppal, de úgy, hogy egyenletesen jusson mindenhova. A tálba lecsorgó fölösleget újra és újra a tésztára kanalazzuk, addig amíg mindet magába nem szívja!

Kenőtoll vagy egy kis ecset segítségével fürdessük meg a langyos gyümölcsízben. Díszítsük szépen aszalt gyümikkel és tegyük hűvösre.

Tejszínhabbal vagy főzött vaníliás krémmel tálaljuk.. 

Főzött krém non plus ultra:

1 liter tej

10 dkg liszt

20 dkg cukor

4 tojássárgája

1 rúd vanília kikapart belseje (vagy 1 csomag vaníliás cukor)

1. A tojások sárgáját jól kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a lisztet, szépen beledolgozzuk, majd felöntjük fél pohár tejjel, hogy hígabb legyen, elkeverjük.

2. Lassú tűzön langyosítsuk meg a tejet (3-4 perc), folyamatos keverés mellett adjuk hozzá az előbbi tojásos masszát, jöhet a vanília is.

3. Még mindig alacsony lángon tartva habverővel keverjük, amíg fel nem forr. Ha ügyesek voltunk, ekkorra besűrűsödött a krémünk, leállhatunk a kavarással, elkészültünk. Nyalakodás közben jusson eszünkbe, hogy a krémet eredetileg a Rum Babához szántuk…

 <<== Naaa, ki tud ennek ellenállni?