Gondoltam sütök valami királyit államalapító Szent István királyunk ünnepére. Már csak azért is, mert immár negyedik éve éldegélek Székesfehérváron, a királyok városában. Így esett a választásom a királyok lepényére, a Galette des Rois-ra (ejtsd: gálett dé roá), amit január 6-án, vízkereszt idején sütnek a belgák és a franciák. Ugyanolyan ünnepi étek nekik ez a pite, mint nekünk a karácsonyi bejgli vagy a húsvéti kalács. Jól lehet, ennek a süteménynek vajmi kevés köze van a magyar konyhához, az új kenyérhez vagy Szent Istvánhoz, azonban a frankofon területeken igen népszerű, ezért úgy vélem, itt a helye a francia étkeket népszerűsítő blogban. Terveimben úgy szerepelt, hogy még augusztus 20 előtt felkerül a poszt a lepényről…

   …Csakhogy a mi kisbabánk is gondolt egyet, és szuperszonikus sebességgel, két és fél héttel korábban a vártnál kirobbant kényelmes lakából és berobbant az életünkbe. De még hogy! Sosem fogom elfelejteni azt a vasárnapot. A délelőttöt és a kora délutánt a Babát várunk – Kismama napok előadásain ücsörögve töltöttük a férjemmel, majd isteni sugallatra még gyorsan beszereztük a hiányzó babaholmikat. Este eltotyogtunk a Romkertbe, a hirtelen rám törő jósló fájásoktól gyakran meg-megállva, amint Petőfi tette útban hazafelé. Megnéztük a Szent László koronázási szertartásjátékot – ekkor már vajúdtam, de első babás kismamaként nem tudtam biztosan, hogy amit átélek, az már a szülés küszöbéhez vezet. 4 órával később kijózanító pukkanással megrepedt a burok és elfolyt egy kevés magzatvíz. Hétrét görnyedve öltöztem fel, pakoltam össze a kórházi motyómat, kászálódtam be a taxiba. Az köldökzsinórvér levételhez szükséges pakk majdnem otthon maradt, a fogadott szülésznőt kis híján elfelejtettük ugrasztani. Mire fél kettőkor felkúsztam a szülőágyra, a méhszáj már négyujjnyira nyitott volt – „ez jó hír, kismama, 5 ujjnál már szülünk!” – nyugtatott az ügyeletes. És igaza lett! Fél óra sem telt bele, és a kishercegünk a maradék magzatvízben a szülésznő kezei közé csúszdázott 2 óra 3 perckor. Amikor felsírt - azt a mennyei boldogságot…! -a férjemmel azonnal tudtuk, hogy Székesfehérváron újabb király született, a mi kis királyfink, akinek életünk végéig odaadó szolgái leszünk. 

   Mindez 2 nappal a keresztény magyar államalapítás emléknapja előtt történt, így hát a tervem dugába dőlt. De csak átmenetileg! Pár nappal a kisfiunk világra jövetele után végül csak megsült a lepény. Ám egy kéthetes újszülött mamájaként most nem jut idő a tőlem megszokott bő lére eresztett sztorikra, csak a lényeg marad: a recept és néhány ínycsiklandó fotó. Ej, pedig egy csomó anyagot gyűjtöttem a pite történetéről, a hozzá kapcsolódó ünnepi hagyományokról, a sütiben megsütött apró figura kultuszáról, és arról, hogy Fehérvár miért érdemelte ki a királyok városa titulust. De egyszer bepótolom majd az adósságom.

A recept és az elkészítése is pofon egyszerű. A klasszikus galette des rois nem több, mint két leveles tészta réteg, amit könnyű vaníliás krémmel dúsított mandulakrémmel (frangipán) töltünk meg. A modern háziasszonyok sokféle módját ismerik az ízesítésnek, a tölteléket tulajdonképpen bármivel felturbózhatjuk: tehetünk bele gyümölcsöt (alma, ananász, körte stb), csokit, diót, narancsvirág vizet, rumaromát, reszelt citromhéjat, s ami szem szájnak ingere. Én egy egyszerűbb változatra szavaztam és kihagytam a vaníliakrémet. Helyette rumba áztatott mazsolával, mandula- és rumaromával tettem izgalmasabbá a mandulakrémet. Lássuk a medvét!

  Hozzávalók:

2 tekercs leveles tészta

125g darált mandula

125g vaj

100g kristálycukor

3 tojás

maréknyi mazsola

2 csepp keserűmandula-aroma

2 evőkanál rum vagy pár csepp rumaroma

+ a megkenéshez:

1 tojássárgája

1 evőkanál tej

  Elkészítés:

1. A lágy vajat (olvaszd meg mikróban) keverd ki a kristálycukorral, majd add hozzá a tojásokat, a darált mandulát, az előzetesen rumba áztatott mazsolát és az aromákat.

2. Fogj egy kör alakú tortaformát, helyezd az egyik leveles tésztára, finoman nyomd rá, hogy a széle nyomot hagyjon, majd késsel vágd ki a kört.

3. Fektesd a tepsibe a tésztát és a szélét 2 cm szélesen kend be tojássárgájával.

4. A mandulás krémet halmozd a tészta közepére, egyengesd el a "tojáscsíkig".

5. Helyezd rá a fenti módon kör alakúra szabott másik leveles tészta lapot és nyomkodd le a széleket.

6. A lepény szélét késsel vagy derelyevágóval kb. 2 cm-enként vágd be, azaz kicakkozzuk. Vigyázz, hogy a töltelékes részbe lehetőleg ne vágjunk bele.

7. Ezt követően a lepény tetejét is irdald be (mintha pogácsát sütnél), de ha kreatívabb vagy, más mintát is rajzolhatsz bele, például virágmotívumot, leveleket, kiskutyát stb.  Ne vágd  át teljesen a tésztát, elég, ha csak nyoma marad.

8. Ecsettel vagy kenőtollal kend be a pite tetejét a tejjel elkevert tojássárgájával.

9. 30 percre tedd hideg helyre, a hűtő remek hely erre a célra.

10. Melegítsd elő sütőt 240 ˚C-ra, vagy ha nem bír ennyit a sütőd, akkor tekerd a maximumra, mert fontos, hogy nagyon forró legyen odabent. Kb. 20 percig süsd, amíg a teteje szép arany piros lesz.

11. Fogyaszd jó étvággyal! :-)