Dinnyéért mentem a zöldségeshez, és ahogy lenni szokott, bekerült a kosárba egy-két nem tervezett tétel is, többek között egy kisebb cukkini. Igen, már megint ez a semmilyen ízű, hatalmasra puffadt, uborkaszerű valami. Tulajdonképpen nem is tudom, miért akadt meg rajta a szemem, és miért nem siklott tovább, hiszen nemrég értünk a végére a gyömbéres cukkini kenyérnek és a cukkinis ragunak, hogy a tökfőzeléket már ne is említsem… Na, de hát, szezonja van, mikor együk, ha nem most?
Már csak azt kellett kitalálni, mit varázsoljak belőle a tányérra. Cukkinis lepény? Uncsi. Hűsítő cukkini leves mentával megbolondítva a kánikula ellen? Nem kívántam és különben sincs valami gatyarohasztó meleg mifelénk mostanában. Akkor talán egy jó kis felfújt, vagy cukkinis lecsó? Háááát, a legutóbbi találkozásom a lecsóval igen csak megviselt, azt hittem, nem érem meg a reggelt, pedig úgy, de úgy imádom! Trükkös ám a másállapot - nagyon!
Végül annyit vacilláltam, hogy képtelen voltam választani és (ismét) kétfelé vettem a 70 dekás példányt. A jó háromnegyedét pikáns panírban kisütöttem csőben – csak semmi cicó, ezerféle változata megtalálható a neten. Az elvékonyodó végeiből pedig „pudingot” kreáltam, roppanós sajttetővel és paradicsom szósszal kicsinykét felturbózva, kikacsintva a rafinált francia kulináriába - épp ideje volt! J
Kezdjük az „egyszerűbbel”, habár tisztában vagyok vele, hogy a panírozás sokaknál kiveri a biztosítékot és soha nem állnának neki. Pedig nem egy nagy vaszisztdasz! Miután némi rutint szereztél pár száz szelet rántott hús, gomba, karfiol stb. elkészítésével, ígérem, a konyhád nem fog lisztben, tojásban és zsemlemorzsában úszni. De ha még mindig bizonytalankodsz, ajánlom figyelmedbe a bundázás leegyszerűsítésére kifundált praktikákat. Kukk ide: https://www.youtube.com/watch?v=aUyUK2CA3dU és ide: http://www.nosalty.hu/praktika/gyors-panirozas.
Hozzávalók cirka fél kilós cukkini estében:
Egy vaskos cukkini
Búzaliszt (simaliszt)
2 db tojás (kikeverve)
Zsemlemorzsa – kb. 10 dkg
Sajt – mindegy milyen, csak le tudd reszelni (pl: trappista, nagylyukú, edami, parmezán) – ebből is jöhet 10 dkg
1 púpozott teáskanál szárított bazsalikom
0,5 teáskanál fokhagymapor
Só
Olaj a tepsi kikenéséhez
Teendők:
1. Ehhez a mennyiséghez két sütőlemezt készítsünk elő, ezeket fedjük le sütőpapírral, amit aztán egy ecset segítségével étolajjal vékonyan kenjünk meg.
2. A sütőt állítsuk be 180 ˚C-ra, így mire végzünk a bundázással, pont eléri a kellő hőmérsékletet.
3. A cukkinit öblítsük le, két végét vágjuk le és hámozzuk meg, majd 5-10 mm vastag szeleteket vágjunk belőle. Nem kell vonalzóval méricskélni, nem baj, ha nem egyformák, a lényeg, hogy a karikák ne legyenek se túl vékonyak, se túl vastagok.
4. Egy pogácsaszaggatóval szórjuk ki a szeletek közepéből a magos részt. Ez utóbbira nem lesz szükségünk.
5. A karikákat rakjuk egy tálba, sózzuk meg, forgassuk át és tegyük félre.
6. És most előkészülünk a „hagyományos” panírozáshoz. Természetesen a fenti linkeken ajánlott megoldások közül is választhatunk. Tehát a tojást csipet sóval és 2 csipet liszttel keverjük ki egy mélytányérban.
7. Egy másikban keverjük össze a zsemlemorzsát a nagyjából ugyanannyi mennyiségű reszelt sajttal, ízesítsük fokhagyma granulátummal és a bazsalikommal.
8. Egy harmadik tányérba öntsük a lisztet. Én nem szoktam egyszerre sokat, inkább többször pótolom, hogy a végén ne kelljen sokat kiöntenem a kukába.
9. Jöhet a panírozás. A sorrend: liszt, tojás, zsemlemorzsa-sajt keverék.
10. Majd tegyük őket az előkészített sütőlemezre és toljuk be a csőbe (=sütőbe) 20-30 percre, vagy amíg szép arany barnák lesznek a karikák. Azért adtam ilyen széles spektrumot, mert sütője válogatja. Nekem elég volt 20 perc. Félidőben fordítsuk meg a szeleteket. Kóstolással ellenőrizhetjük, megsült-e már a cukkini, csak előtte fújjuk meg alaposan, nehogy megégessük a nyelvünk. (Gyakran esem ebbe a hibába, most is hólyagos a nyelvem…)
11. Azon melegében fogyasszuk nekünk tetsző körettel (rizs, bulgur, köles etc.) vagy mártogassuk tejföllel kikevert majonézbe, tartárba, ketchupba.
Most azon gondolkozom, megérdemel-e egy külön posztot a franciás finomság vagy biggyesszem ide a cikk végére a másik receptet is, kockáztatva, hogy az olvasó belefárad az olvasásba, mire elér a lényegig? Kérdésben a válasz: a cukkini puding roppanós sajttetővel, pikáns paradicsommártásban egy következő poszt témája. Au revoir!
