Még alig eszméltünk a karácsony és az új esztendő beköszöntének bűvköréből, máris beléptünk a farsangi ünnepkör időszakába. A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik, vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. A farsang a tavaszvárás pogány kori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka is egyben.
S ha farsang, akkor fánk. Gyerekként ki nem maradtam volna fánkevő versenyből, pedig állva, hátrakötözött kézzel nem egyszerű mutatvány megküzdeni egy zsinegre felkötött, felülről belógatott, jókora fánkkal, még lekvár nélkül sem! Felcseperedvén volt olyan év is, hogy a falusi ünnepségre több száz fánkot sütöttem ki az Ifjúsági Klub tagjaként – napokig árasztottam magamból a semmi mással össze nem téveszthető olajos, porcukros illatot!
Szalagossal már kínáltak idén, ezért úgy döntöttem, ismét bekukkantok a franciákhoz és tőlük koppintok valami különleges fánkféleséget itthonra csemegének. A választás a Franciaország keleti részén fekvő Franche-Comté régió sajátos, pillekönnyű desszertjére, a Pets-de-nonne de Baume-les-Dame- ra esett. A Baume-les-Dame-i apátságban élő kanonisszák (nővérek) messze földön híresek voltak süteményeikről. Valószínűleg ezért hozták kapcsolatba ezt a fánkot is az apácákkal. Ami pedig az apácák (de nonne) testéből eltávozó fölös gázokat (pets) illeti, érzek némi élcelődést, fricskát a 'szűziesen tiszta, ájtatos' nővérekkel szemben. Ha a magyarítás során ragaszkodni akarunk az eredeti jelentéshez, a leghűbb fordítás az ’apácapuki’, vagy az ’apácaszellentés’ lehet, a közönségesebb változatokat most inkább mellőzném. :-)
Égetett tészta az alapja, és úgy készítjük, mint a képviselőfánkot, de nem sütőben, hanem olajban sütjük készre. A fánkocskák nagyon szépen megdagadnak sülés közben, felfúvódnak, talán innen ered a mókás képzettársítás. A fánkok belseje nem sül át egészen, hanem kicsit lágy marad, ezért olyan, mintha kevés krémmel lenne töltve. Vaníliás porcukorba hempergetve, frissen-melegen nekünk nagyon jól esett a vasárnapi leves után! Ebből a mennyiségből kb. 20 darab tojásnyi fánk lesz, de 10 percen belül mind el fog fogyni!
Hozzávalók:
20 cl víz
80 g vaj
125 g liszt
1 csomag vaníliás cukor
1 evőkanál porcukor
1 fél narancs finomra reszelt héja
3 tojás
1 csipet só
Olaj a sütéshez
Szóráshoz: vaníliás cukorral finomított kristálycukor vagy porcukor. Ha szeretjük, őrölt fahéjjal is ízesíthetjük a cukrot.
Elkészítés:
1. Egy közepes méretű edényben olvasszuk fel a vajat a vízzel, a porcukorral, a vaníliás cukorral, a narancshéjjal és a csipet sóval;
2. Vegyük le a tűzről, majd keverjük hozzá a lisztet. A tészta összeáll, és elválik az edény falától;
3. Adjuk hozzá az első tojást. Addig keverjük, míg sima nem lesz a tészta. Majd üssük bele a második tojást, azzal is alaposan dolgozzuk össze. Ekkor jöhet a harmadik tojás, és a simára keverés.
4. Forrósítsunk fel egy nagy serpenyőben olajat. A tüzet állítsuk közepes lángra.
5. Nagy evőkanálnyi tésztákat szaggassunk a forró olajba. Ha a labdacsok félidőben nem óhajtanának maguktól átfordulni, a kiszedő kanállal segítsünk nekik ebben. Akkor készülnek el, ha szép piros-barna színük van.
6. Az süleményeket kiszedjük, lecsöpögtetjük a fölösleges zsiradékot, majd az ízesített finomított kristálycukorral meghintve azonmód tálaljuk.
Tippjeim:
Szaggatás helyett széles csövű habzsákot is használhatunk. Én egy erősebb nejlonzacskót fogtam be erre a célra, aminek lyukat vágtam az egyik sarkára. Az olaj fölött kinyomtam egy 3- 4 centis darabot, ollóval elvágtam, és addig ismételtem, amíg a tészta el nem fogyott.
Habár a recept 3 tojást ír, nekem 2 nagy házi tyúktojás belekeverése után tökéletes (krémszerű, de nem folyós) állagúnak tűnt a tészta, ezért nem kevertem bele a harmadikat.
Ennek a fánkfélének nemcsak Franciaország keleti felében, de Belgiumban és Németországban is nagy hagyománya van, főleg farsang idején fogyasztják.
Az első égetett tésztából készített fánkot a krónikák szerint egy bizonyos Panterelli sütötte a XVI. században! Mivel a kisült tészta valamelyest emlékeztetett egy káposztára, elkezdik Pate à Choux-ként (ejtsd: pát á su, vagyis káposzta-tészta) emlegetni, és így is nevezik a mai napig. Az égetett tésztáról és a belőle süthető süteményekről itt olvashatsz egy klassz kis cikket.
