Szent Miklósról, a Mikulás felmenőjéről Franciaország északkeleti részén, Elzászban (Alsace) még ma is megemlékeznek december 6-án. Előző este mielőtt aludni mennének, a gyerekek a zoknijaik és cipőik mellé némi eleséget tesznek a kandalló elé, hogy legyen mit ennie Szent Miklós szamarának. Gondoskodásukat a jóságos püspök édességgel és csokoládéval köszöni meg. A tanulság az tehát, hogy a jó magaviseletű, illedelmes gyerkőcök jutalmat érdemelnek, míg a rosszalkodók bizony teljesen másféle ’jutalomban’ részesülnek: jól elnáspángolja őket a gonosz Krampusz. Ezért azt javaslom, süssetek valami igen finomat Szent Miklósnak, de olyat, ami még a Krampusznak is ízlik, hiszen nála nem érdemes kihúzni a gyufát.

   Ha nincs semmi ötletetek, legalább eggyel biztosan tudok szolgálni. Ez pedig a mannale, vagyis ’kicsi emberke’, és tuti befutó, hiszen már a 15. században is része volt a Szent Miklós legendája köré épülő ünnepnek, és mind a mai napig nagy sikernek örvend. Igazából nem is maga a forma, hanem a tejes, édes kenyértészta a kiindulási pont, amit én a kalácsok vagy a briósok osztályába sorolnék, amiből aztán lehet mindenféle figurát gyurmázni. Az apró emberkét tájegységenként más és más nevekkel illetik, Strasbourgban mannele, de Mulhouse-ban már mannala, Franche-Comté és Lorraine megyékben Jean bonhomme, azaz Jancsi bácsi, Svájcban Grittibanz. Németországban hosszú agyagpipával díszítik a Weckmännert és Szent Martin napján, november 11-én tele van velük minden pékség. Náluk Szent Martint szimbolizálja, aki a legenda szerint kettévágta meleg köpenyét, hogy egyik felét egy útszéli koldusnak adja, megvédve őt a fagyos téli hidegtől. Így vagy úgy, ezek a kis figurák kétség kívül a nagylelkűség, a jótékonyság és a szeretet képviselői és hirdetői, ezért – bár a Mikulás már „elment” – szorítsunk nekik bátran helyet a karácsonyi mézeskalács csillagok mellett. Díszíthetjük mazsolával, csokidrazséval; egy bögre meleg kakaóval a kisebbek, tejes kávéval a nagyobbak kedvenc csemegéje lesz a komor, fagyos decemberi reggeleken. 

Lássuk hát, hogy csinálhatsz te is mannelét!

Végy hozzá:

50 dkg lisztet

10 dkg porcukrot

1 cs. vaníliás cukrot

10 dkg lágy vajat

2 tojást

2 kávéskanál szárított élesztőt

150 ml tejet

1 kávéskanál só

+ 1 tojást a kenéshez

+ mazsolát, kakaós vagy színes tortadarát

 Ebből a mennyiségből kb. 16 db emberke lesz.

Elkészítés kenyérsütőgépben:

   Langyosítsuk meg a tejet, villával verjük fel a 2 tojást, keverjük a tejhez. Öntsük a keveréket a kenyérsütő üstjébe;

   Egy mély tálban keverjük össze a lisztet, a kétféle cukrot, a sót, majd ezt is öntsük az üstbe;

   A tetejére szórjuk az élesztőt, és indítsuk el a tésztaprogramot (dagasztás+kelesztés). Az én gépemen ez másfél órás;

   A vajat vágjuk kisebb darabokra, és ha nem elég lágy, tegyük be kicsit a mikróba (defrost vagy medium fokozat);

   Amikor összeállt a tészta – nagyjából 10 perc elteltével -, adjuk hozzá a vajat és hagyjuk a masinát dolgozni;

   Újabb 10-15 perc elteltével nyissuk fel a gép tetejét, ellenőrizzük a tészta lágyságát. Nekem némi vaj kicsapódott dagasztás közben az üst oldalaira, amit szilikon spatulával eltávolítottam és ismét a tésztához adtam. Valamint kissé ragacsosnak találtam a masszát, ezért egy púpos evőkanálnyi lisztet adtam még hozzá. A dagasztás végére lágy, de nem ragacsos, pihe-puha, rugalmas tésztát kaptam.

   A program leteltével kivesszük a tésztát, 16 egyforma, darabra osztjuk és egyenként megformázzuk. Először hosszúkás hengerré sodorjuk, kialakítjuk a gömbölyű fejé, majd olló segítségével bevagdossuk a tésztát, hogy megformáljuk a figura kezeit és lábait. A szobrászkodásról nem készítettem fotókat, mert idő szűkében voltam, de találtam hozzá a neten egy remek képes útmutatót:

   Sütőpapírral bélelt gáztepsibe sorakoztatjuk a „katonáinkat”, épphogy nedves konyharuhával letakarjuk őket és fél óráig pihentetjük. Közben előmelegítjük a sütőt 180°C-ra;

   A figurákat lekenjük a felvert tojással. Mazsolából szemet, gombokat varázsolunk nekik, tortadarával tetszésünk szerint feldíszítjük őket. Fogpiszkáló segítségével a mazsola könnyen a megkelt tésztába nyomható.

   A sütő teljesítményétől függően 15 – 20 percig sütjük. Legyen szép pirosas színük, de vigyázzunk, ne szárítsuk ki a tésztát.

   Igen, itt most épp hógolyóznak és igencsak nyerésre áll a hóember! Így bízzuk a fotózást férfiemberre, rögtön csatatérré változtatja a konyhát! 

   Bevallom első olvasatra visszariadtam az ollós formázástól, és úgy gondoltam, kiszúróval sokkal könnyebb dolgom lesz. Igen ám, csakhogy egyetlen konyhafelszerelési boltban, de még a karácsonyi vásárban sem leltem nyomára. Maradt hát a hagyományos módszer, és utólag azt kell mondjam, gyerekjáték volt - egyrészt mert könnyebben ment, mint gondoltam, másrészt nagyon jól szórakoztam a gyurmázás közben.

 Tipp:

   Érdemes a finomliszthez réteslisztet keverni 4:1, 3:2, de akár fele-fele arányban is. Finomabbak vele a sütik és a kenyerek, mert kevésbé „fojtósak”, tömörek. Bármilyen élesztővel készülő tésztának jót tesz, ha a finomliszt egy részét rétesliszttel helyettesítjük. Ez utóbbi nem csomósodik és fogósabb lesz tőle a tészta. Nagyikám jó tanácsai ezek, és nagyon jól működnek gyakorlatban is. A manneléhez is 30 dkg finom- és 20 dkg réteslisztet használtam. A réteslisztből kicsit több kell, jobban elnyeli a nedvességet, ezért fordulhatott elő, hogy dagasztás közben még adagolnom kellett belőle a masszához.