Főzősuli à la FrankoGasztro

 2012.10.19. 22:27

     d.jpgAmióta főműsoridőben minimum 2 televíziós csatornán nyomatnak főzőcskézős blokkokat, Magyarországon felütötte fejét a gasztroláz. Remek alternatíva lett az elhanyagoltság érzésétől krónikusan írtózó celebjeink számára, ha végre meg(maga)mutathatják isten áldotta tehetségüket a konyhában is. A valóságshow-k már rég leszámoltak a magánélet szentségével és sérthetetlenségével, de most végre azt is láthatjuk, mit eszik és mitől hízik a magyar. Soha ennyi szakácskönyv nem volt a könyvespolcokon, sem online recepttár az interneten. Modern háziasszonyok tucatja ismerte fel annak lehetőséget, hogy gasztroblogjaikon keresztül terjesszék a kulinária csínját-bínját, előnyt és erényt kovácsolva azon képességükből, hogy értenek a fakanálforgatáshoz.

    Enni jó, enni kell, de nem mindegy, hogy mit és mennyiért. Akinek valahai is volt szerencséje menzai koszthoz, üzemi étkezdében elköltött ebédhez, gyorséttermi kínálathoz vagy műanyagdobozban házhoz szállított ételekhez, tudja miről beszélek. Persze lehet, velem van a baj, és túl finnyás vagyok, de hogy az előbb felsoroltakból még egyszer sem tudtam egy jóízűt enni, az tuti. Igaz, hogy macerásabb, ráadásul az sem biztos, hogy pénztárcakímélőbb megoldás a készételek helyett az otthon főzést választani, amikor csak lehet. Ami biztos: az saját magunk készítette étel finomabb, hiszen saját szánk ízére hangoltuk, jobban is esik, és tudjuk, hogy mi van benne! "Vesszen a bolti, a tömeges, éljen a házi, az egyedi, tanítsunk meg mindenkit főzni, akit az anyja nem!" - kiáltották a nagyot álmodni merők és ezzel megnyíltak az első főzőiskolák. 

    Kíváncsivá tettek engem is. Elsősorban arra, mit kínálnak a horrorisztikus áraikért cserébe. Szakértelmet? Ultratitkos, csodatévő konyhai praktikákat? Fenséges ételeket? Figyelmet és törődést? Fergeteges hangulatot? Ösztönzést és biztatást? Felejthetetlen élményt? És megéri nekem vidékről a fővárosba bebumlizni? Belépőjegy, autópálya-matrica, benzin, parkolási díj. Több tízezer forint. És különben is, hát tudok én főzni! De legalábbis senkit még meg nem mérgeztem. Ami a többi tényezőt illeti, abban sincs itthon hiány.

    Így alakult, hogy végül nem én mentem főzősuliba, hanem az jött hozzám. Ha egészen pontos akarok lenni, a különleges ételek, amiket a munkahelyemre ebédre viszek  és a szenvedély, amivel a főzésről beszélek annyira magával ragadta két tapasztalatlanabb kolléganőmet, Ilust és Ritát, hogy szinte adta magát az ötlet. Jöjjünk össze nálam, süssük-főzzük meg együtt azokat az ételeket, amiket egyedül nem szoktak, nem mernek, közben mondjuk el, melyik fűszer honnan jön, mire való, hogy kell dagasztani, rántást készíteni. Ügyetlenkedés nem számít, kérdezni nem ciki, nevetni kötelező! 

    Választásunk a páratlanul gazdag ízvilágával hódító chicken tikka masalára esett, amihez naant sütöttünk, hogy legyen mivel a zaftot tunkolni. A csípős falatokat pedig egy még számomra is újdonságot jelentő dél-amerikai desszerttel, kókuszos tápióka pudinggal fojtottuk le. Ez a bejegyzés most kivételesen nem a receptek megosztása, hanem a mindhármunknak emlékezetes közös sütés-főzés képes dokumentálása céljából születik. Természetesen, ha valaki érdeklődne a receptek után is, jelezze bátran, megoldjuk!

A lányok délután hatra jöttek, kiosztottam a papucsokat és a kötényeket - utóbbiból nekem nem is jutott.  Gondos tervet készítettem, hogy ne csússzunk nagyon el az idővel. A süti összeállításával kezdtük:

a.jpg

A lányok nagyon szorgosak voltak a rekkenő augusztusi hőség ellenére is:

f.jpg

... és villámgyorsan sütésre kész állapotba hoztuk a pudingot. Háttérben a tikka masalához kikészített fűszerek sorakoznak, és várják, hogy elmondjam a történetüket: 

g.jpg

  Amíg a deszi a forró vízfürdőben csücsült és illatozva sült, összeállítottuk az indiai kenyér, azaz a naan tésztáját. Hagytuk a meleg tűzhelyen kelni, és közben felaprítottuk a hagymát, a husit, a paradicsomot, mozsárban összezúztuk a fokhagymát a gyömbérrel:

j.jpg

  Időközben elkészült a tápiókás sülemény, nagyokat nyeldekelve kitettük a bonsai mellé az ablakpárkányra hűlni:

k.jpg

   Elérkezett az idő, hogy Rita és Ilus korongokat formázzanak a tésztából.  A tészta húzogatását úgy élvezték, mint a gyerekek a gyurmázást:

m.jpg

   Kísérletezni is kedvünk támadt: a lepények egyik felét tepsibe fektetve a sütőben sütöttük meg, a másik részét száraz serpenyőben a tűzhely fölött. A még meleg kenyérkéket olvasztott vajjal kentük meg, és mivel ekkorra már hangosan korgott a gyomrunk, be is lakmároztunk belőle:

o.jpg

q.jpg

 

 

 

 

 

 

   Két falat között elindítottuk a csirkeprojektet is. Első lépésként forró olajon megforgattuk -pirongattuk a fahéjrudat és a kardamommagokat. Fél óra sem kellett, hogy elégedetten kóstolgassuk a remekművünket:

r.jpgs.jpg

   

   

     

    A sok nevetéstől kipirulva, feldobódva álltunk a kamera elé, hogy büszkén megmutathassuk mindenkinek, milyen finomakat főztünk:

t.jpg

   Kértem visszajelzést a lányoktól, hogy érezték magukat a főzősuliban, hogy legközelebb még jobban sikerüljön, ha egyáltalán lehet ezt még fokozni. 

Rita így fogalmazott:

"Mindig is szerettem volna részt venni egy főzősuli programján. No, nem azért, mert nincsen kitől tanulnom, hiszen anyukám istenien főz. De mégis valahogy egy csapatos főzőcske hangulata és a különleges, eddig számomra idegen ételek elkészítése nagyon kecsegtető volt. Amikor szóba került közöttünk Viki főzősulis ötlete, rögtön felcsillant a szemem, hisz tudtam , ott a hangulatban nem lesz hiba. És így is volt!!! Az élmény még mindig frissen él bennem. Indiai ételeket és brazil desszertet készítettünk. Mivel nagyon szeretem a fűszeres, csípős ételeket, szinte egész főzés alatt azt vártam, hogy mikor esszük már meg! Fenséges illat vett körül minket. Ami a legjobban tetszett? A hangulat! Nagyon vidáman telt el ez a néhány óra a csajokkal. Egyszerűen élveztem minden percét. Egészen családias volt a kis konyha és a barátságos hangulat miatt. Tetszett, hogy Viki a kedvünkért beleásta magát a fűszertörténelembe is és olyan különlegességekkel 'dolgozhattunk', amihez eddig nem volt szerencsénk. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom az élményeimet... Csodás hangulat, gasztronómiai mesevilág jó barátokkal :-)"

 Ilus pedig ezt írta: 

"A főzés élménye számomra teljesen új volt a főzősuliban. Nem azért, mert még életemben nem főztem, hanem mert nem tekintettem úgy korábban a főzésre, mint egy élvezhető tevékenységre. Alapvetően az hozta meg a kedvemet a főzősulihoz, ahogy hallgattam Vikit a gasztronómiai élményeiről beszélni. Lelkesedése rám is átragadt. A közös főzőcskézés során magam is megtapasztaltam, hogy ez a tevékenység nem feltétlenül egy kötelességszerű, unalmas dolog. Nagyon tetszett, ahogy előkészítettük az alapanyagokat. Viki hasznos tanácsai, amelyeket a tapasztalataiból megosztott velünk, élménnyé tették számomra  a főzést, azóta pedig újra és újra eszembe jutnak, minden alkalommal, amikor főzök."

Köszi csajok! Gyertek máskor is! 

 

 

Címkék: brazil Nyitott Konyha

A bejegyzés trackback címe:

https://frankogasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr274857153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

olimpiam 2012.10.20. 16:58:32

de szépek vagytok lányok!:)
süti beállítások módosítása