A francia tejes zsömle, eredeti nevén petit pain au lait (ejtsd: pötipenolé) megérdemli a névelőt az én recepttáramban. Pedig hej de keservesre sikeredett az első találkozásunk! Ezeknek a klasszikus tejes zsömiknek a szentírás szerint puha a héjuk és könnyű, édeskés belük van. Állagukat nem őrzik meg sokáig, ezért még a sütés napján javasolt betermelni őket mind egy szálig! Ezzel nem lesz gond – öröm az ürömben – olyan nagyon eteti magát, mert annyira finom! 

Hozzávalók 12 zsömléhez:

450 g  fehér kenyérliszt

2 kk. só

1 ek. finom kristálycukor

50 g puha vaj

15 g friss élesztő

280 ml langyos tej és még 1-2 ek. a kenéshez

Elkészítés:

1. Vékonyan kenjünk ki két sütőlemezt. Vegyük elő a legnagyobb keverőtálunkat és szitáljuk  össze a lisztet és a sót. Keverjük bele a cukrot is. Majd morzsoljuk el a liszttel a vajat.

2. Keverjük krémesre az élesztőt 4 ek. tejjel. Keverjük bele a maradék tejet. Öntsük a vajas liszthez és dagasszuk lágy tésztává. (Igen, én is meglepődtem, hogy nem kell az élesztőt felfuttatni, hanem csak elkeverni a tejjel aztán mehet a liszthez. Ők így csinálják.)

3. Borítsuk lisztezett felületre és gyúrjuk 8-10 percig, amíg a tészta egyenletes és rugalmas lesz. Vágjunk le a fóliából egy darabot, löttyintsünk rá némi olajat és kenőtaluval vékonyan oszlassuk el rajta. Tegyük a tésztát kiolajozott tálba, fedjük le a megolajozott fóliával, és meleg helyen hagyjuk kelni kb. 1 óra hosszat, ill. amíg duplájára nem nő.

4. Borítsuk lisztezett felületre, és dögönyözzük meg. Osszuk 12 egyforma részre. Formázzunk belőlük gombócokat, de oválisra is gyurmázhatjuk, és szellősen helyezzük el a sütőlemezeken.

5. Közben melegítsük elő a sütőt 200 ºC-ra (gáznál 6-osra).

6. Éles késsel vágjunk keresztet mindegyik tetejére. Fedjük be enyhén megolajozott  frissentartó  fóliával, és a gáztűzhely főzőfelületére téve (jó meleg hely) hagyjuk kelni kb. 20 percig, ill. amíg méretük duplájára dagadoznak.

7. Amennyiben a bemetszések a kelés közben „eltűnnének”, ismételten rajzoljuk meg a kereszteket. Ezután kenjük meg a zsömléket tejjel és süssük 20-25 percig, ill. míg megpirulnak. A tejtől gyönyörű barna színük lesz. Ami engem illet, nagyon szeretem, ha nem egy sápatag péksütibe kell beleharapnom! A sütési idő tényleg ne legyen több, hiszen könnyen megkeményedhetnek! Helyezzük rácsra, hogy kihűljenek.

    Hosszúkás alakúra is elkészíthetjük. Formázásukhoz lapítsuk el a gombócokat, majd hajtsuk félbe. Kezünkkel görgessük oda-vissza, hogy hosszúkás (kb. 13 cm), a végükön elkeskenyedő, egyenes kifliket kapjunk. Közvetlenül a sütés előtt vízszintesen vagdossuk be. Jajh, ezeket a pirospozsgás bucibabákat már nézni is gyönyörűség volt, nemhogy enni!

    És hogy mi történt az ominózus első randevún? A folyami körutazásokat bonyolító francia felségjelű hajón, ahol hoszteszként kezdtem dolgozni, nekünk kellett a vendégek reggelijéhez  a pékárut megsütni. Ez elsőre nem hangzik túl bonyolultnak, tekintve, hogy csak elő kellett bányászni a fagyasztó mélyéről néhány karton félkész petit pain-t, baguettet, croissant-t és egyéb csokival, vaníliával ízesített péksütit, sütőrácsokra rakosgatni, majd miután felolvadtak és megkeltek, berakni őket a sütőbe. Közben a recepció takarításával is foglalkozni kellett, hogy mire az utasok felébrednek, tisztaság és friss meleg reggeli fogadja őket. Igen ám, de mindezt néhány óra alvás után, hajnali 4 – fél 5 magasságában produkálva... Természetesen az sem volt mellékes, hogyan állítottuk be a sütőprogramot, hiszen más hőfokot, sütési időt igényelt a vajas-leveles tészta és mást a hagyományos kenyértészta. A betanulás idején egyszer elmagyarázták mit hogyan kell, aztán hajrá. A legelső önálló reggeliztetés, így hívtuk, maga volt a rémálom. Attól félve, hogy nem tudok majd időben felébredni, szinte semmit sem aludtam, leizzadva keltem ki a az ágyból, s a vaksötétben, a lehető legkevessebb zörgéssel, hogy a többieket ne ébresszem föl, magamra rángattam a konyhai öltözetet.

     A kisebb szobányi fagyasztóba lépve 2 másodperc után bepárásodott a szemüvegem, nem láttam semmit, a dobozok felkutatása a csontig hatoló hidegben felért egy déli sarki expedícióval. Az első adag kisült baguette kivétele közben láttam, hogy a sütőajtó megindul felém, és választanom kellett, hogy eldobom a megpakolt a sütőrácsot és kivédem a nem várt támadást, vagy megmentem a baguettek életét, az enyémet pedig a szerencsére bízom. A hosszú kenyérkék megmenekültek, a bal karomom a bőr 8-10 centis sávban megpörkölődött. Kábultságomban azt már észre sem vettem, hogy rossz sütőprogramot állítottam be, és gőzölés híján a zsömlék kőkeményre szikkadtak. A séf jól leteremtett, mondván, hogy ha ezzel a sziklazsemlével fejen dobna valakit, azon nyomban szörnyet halna. El lehet képzelni milyen hősiesen küzdhettek aznap a francia nyugdíjasok a reggeliző asztalnál. Remélem egy fogsorban – legyen igazi vagy mű - sem tettem kárt... Mindenki megkönnyebbülésére hamar felkerültem a bárba pultosnak, és egy időre felhagytam az ön-és közveszélyes konyhai manőverekkel. Onnantól kezdve poharakat törtem, koktélt és sört locsoltam mindenkire. :-)