A krumpli nagy utat tett meg amíg a francia konyha szervesen magába fogadta. Ahhoz, hogy ismert és elismert legyen, egyetlen, kizárólagos nevet kellett adjanak neki - így lett földi alma, azaz pomme de terre. Hogy a legelőkelőbb asztalokon is megállja a helyét, meg kellett fosztani pórias imázsától, és ebben a semmitmondó fantázia nevek vagy a leíró jellegű elnevezések segítettek sokat. Szerencsére van jó néhány nagy népszerűségnek örvendő étel, amelyik nem a magas színvonalú konyha által ráragasztott flancos neve miatt hódít. Egy ilyen magával ragadóan rusztikus krumplis és sajtos népi ételt szeretnék a figyelmedbe ajánlani, Kedves Olvasóm! Ez pedig a Petatou (ejtsd: pötátu).

    Mi a szösz az a Petatou? Egyrészt a burgonya Vendée tartományban elterjedt népi elnevezése, akár csak nálunk a kolompér. Másrészt hajdanán a háztáji gazdaságokban gyakran sütött burgonyás - kecskesajtos lepényt is így nevezték, s nevezik ma is. Készítik sósan, édesen, kecskesajttal, lecsöpögtetett fromage blanc-nal, tésztaalappal tortaformában, vagy éppen tészta nélkül sütve, - ahány ház, annyiféle jól bevált családi recept. Még a neve sem mindenhol ugyanaz, szakácskönyvekben láttam már patatou-ként is aposztrofálva, és még ki tudja, milyen sok változatát készítik és milyen neveken emlegetik az egyes régiók falvaiban.  Még több érdekességet a kolompérról az "előszó a Petatou-hoz" c. posztomban olvashatsz. 

    Jómagam egy lepényformát választottam megízlelésre, és nem kellett csalódnom. Nagyon egyszerű, gyors egytálétel, húsmentes napokra. Azt nem állítom, hogy diétázók lelkifurdalás nélkül jól lakhatnak vele, de sajtimádóknak kötelező!

    A fotón látható lepény elkészítéséhez a Président La Bûche fondante pur chèvre 180 g-os, rúd formájú, fehérpenésszel érlelt kecskesajtot választottam. Gondoltam, karikákra vágva nagyon étvágygerjesztően fog mutatni a sós burgonyatortán. A keményebb penészréteg alatt annyira krémes, hogy a szeleteléssel kicsit meggyűlt a bajom. Ízre azt mondanám, közepesen markáns, nem túl csípős, de ne is baj a mi kecskesajthoz nem szokott magyar ízlelőbimbóinkra nézve. Nálunk a bevásárlóközpontokban ilyen formában árulják: 

A francia tévécsatornákon így reklámozzák ezt a mindig lágy és soha nem csípős fatörzs alakba bújt sajtot.

Amire szükségünk lesz, hogy megtöltsünk egy 30 cm átmérőjű piteformát:

15 dkg kecskesajt

30 dkg burgonya (kisebbeket válogassunk)

1,5 dl sűrű tejszín

1 kis csokor metélőhagyma

Só és frissen őrölt bors

A pitetésztához:

1 csomag (275 g) kész leveles tészta (a mindig rohanásban lévőknek)

vagy

egy adag leveles tészta, amit mi készítünk – ehhez Szamóca recept-oldalán megtaláljuk a tökéletes gyors, valamint az igazi hajtogatott vajas leveles tészta leírását:

Elkészítés:

1. Alaposan megsikáljuk a krumplikat, és sós vízben héjastól megfőzzük kb. 25-30 perc alatt. Villával ellenőrizhetjük, hogy megpuhult-e a belsejük. Leszűrjük, hűlni hagyjuk;

2. A kész tésztát óvatosan beemeljük a piteformába, finoman belelapogatjuk az aljába és belülről körbe a forma oldalára is. Megszurkáljuk villával, majd így üresen, töltelék nélkül a 200 °C-ra előmelegített sütőben 10 perc alatt elősütjük. Kivesszük, félretesszük;

3. Meghámozzuk a már langyosra hűlt gumókat, egy hőálló tál aljába belekarikázzuk, meglocsoljuk a tejszínnel, sózzuk, borsozzuk és a még forró sütőben (180-200 °C) 15 perc alatt kicsit megpirítjuk a tetejét;

4. Kivesszük a sütőből, hagyjuk hogy hűlés közben a burgonya magába szívja az összes tejszínt;

5. Közben vágjunk 10 vékony karikát a sajtból, tegyük félre a díszítéshez. A maradék sajtot feldaraboljuk és a krumplival egy tálba tesszük, majd villával durvára törjük. Közben hozzáadjuk az apróra vágott metélőhagymát is;

6. A tészta alján egyenletesen eloszlatjuk ezt a masszát, tetejére a félretett sajtkarikák kerülnek;

7. Néhány (5-10) percre betoljuk a forró sütőbe, amíg a sajt el nem kezd olvadni és kicsit piroskás lesz.

8. Melegen vagy langyosan tálaljuk. Kínálhatunk mellé friss zöldség salátát is, hogy még jobban csússzon.