Bagett. Azon vacillálok, elzengjem-e a sokmilliomodik ódát eme francia unikumhoz, vagy hagyjam a csudába, úgyis mindenki kóstolta már, hiszen egy ideje nálunk is hozzá lehet jutni a magára valamit is adó pékségekben, de még a multikban is. Nyelvünkhöz formált, magyarosított elnevezése is mutatja, hogy nem tegnapelőtt robbant be a köztudatba. A hosszú, vékony francia kenyér szülőföldjén a pálca, azaz a baguette becenévre hallgat, ami érdekes módon az olasz bachetta szó átvétele, amelynek forrása a latin baculus (bot, pálca). Ahhá, szóval a pálca alakú baktériumokat ezért nevezik bacilusoknak is!

    Még középsuliba jártam, amikor a miskolci buszpályaudvaron nyílt egy akkor és ott forradalminak számító „körbeüveg” hírlapüzlet, ahol a kedvenc olvasnivalója mellé kávét, üdítőt, péksütit is kaphatott az ingázó közönség. Egyszer jártam is ott kíváncsiságból, és valószínűleg remek kis bolt lehetett, azonban volt valami, ami fölött képtelen voltam szemet hunyni, és nem is tudtam ezért megbocsátani. Minden egyes nap, reggel majd délután, amikor a sárga busz elhaladt velünk az épület előtt, bekúszott a látóterembe a hatalmas betűkből kifaragott üzletnév: BAQUETTE. Így, q-val. Ez nem bakett, gondoltam, hanem egy óriási BAKI! Vajon áll-e még vagy nőtt a helyére egy Relay vagy egy Immedio? És még azt sem tudom, árultak-e ott bagettet…

    Fényezni, úgy döntöttem, tovább nem fogom, csak erősen ajánlani tudom minden krónikus, kétoldali kenyérszenvedéllyel megáldott honfitársamnak, ha lehetőség nyílik rá, ne habozzon benyitni a hangulatos, melegséget és mennyei illatokat árasztó, bűbájos francia pékségek (boulangerie et patisserie) egyikébe, kérjen egy bagettet, de mielőtt beleharapna, ropogtassa pár pillanatig a markában, kiélvezve melegét, aranybarna színét, utánozhatatlan állagát.

      Egy baj azonban mégis van vele: csakis frissen jó. A ropogós héj hamar megpuhul, a kevéske bél kiszikkad. De ne kárhoztassuk ezért, hiszen a bagett arra született, hogy a munkába igyekvő, vagy hazafelé tartó városi polgárok azon melegiben meg is egyék. Falun hatalmas vekniket sütöttek, mert a bőséges bél a kenyér minél további eltarthatóságát, frissességét garantálta. Erre szükség is volt, hiszen kenyeret csak hetenként, kéthetenként egyszer sütöttek. Egy szabályos bagett mindössze 25 dekás, hossza 60 cm körül mozog, átmérője nem haladhatja meg az 5-6 centit. A kenyértésztát kézzel sodorják é nyújtják hengeresre. Sütés előtt általában 5 bevágást ejtenek a tetején. Ma már sokféle változatban, különböző ízesítéssel kínálják a pékek.

    Most azt az alapreceptet fogom bemutatni, amin a lisztek fajtáját és a tészta formáját tekintve azután kedvünkre változtathatunk. Készíthetjük teljes kiőrlésű lisztből (rozs, graham, tönkölybúza, miegymás), kenyérliszt keverékből, akár magokkal dúsítva. A fotón hempergő példányokat graham lisztből (3/4 rész) és finomlisztből (1/4 r rész) dagasztottam. A nyers tésztából formálhatunk kerekded vagy ovális bucikat, kifliket is. Attention, figyelem, az elkészítési idő túlmutat 4 órán, de ne sajnáljuk tőle! Úgyis jönnek a borongós, esős, álmos nappalok, a legfőbb ideje, hogy saját készítésű kenyérkével kényeztessük a családot. Csak győzzük elhessegetni az illatáradatra gyűlő szomszédokat! 

Hozzávalók 4 db bagetthez:

60 dkg kenyérliszt (T55)

2 dkg friss élesztő

1 evőkanál só

4,5 dl langyos víz

kevés olívaolaj a dagasztótál kikenéséhez

Elkészítés:

1. A kézmeleg vízbe morzsoljuk bele az élesztőt. Tegyük a lisztet egy nagyobb tálba, keverjük el benne a sót, ujjunkkal fúrjunk mélyedést a közepébe, és öntsük bele a feloldott élesztőt.

2. Kezünkkel kezdjük el összeforgatni a tésztát. Liszt ne maradjon se a tál alján, se az oldalán! Ha az íze kedvéért akarunk magokat hozzáadni, ezen a ponton szórjunk bele egy maréknyit.

3. Fedjük le tiszta konyharuhával, s nyugodtan feledkezzünk meg róla 3 órára! Ez idő alatt szép nagyra fog duzzadni a tésztánk, ezért a konyharuha alá egy réteg fóliát is tehetünk, inkább ahhoz ragadjon.

4. Lisztezzük meg nagylelkűen a deszkát vagy a felületet, amin dagasztani fogunk. Borítsuk rá a tésztát. Ó, milyen laza a szerkezete, és nézd, hogy ragad! Nem árt, ha belisztezzük a kezünket is néha, miközben a következő mozdulatsort ismételjük tízszer: először kinyújtjuk, ellapítjuk a tésztát, majd többször meghajtjuk, mintha leveles tésztát készítenénk. Nem ér csalni! A 10 az 10.

5. A tálat, amiben kelesztettünk, kenjük ki lehelet vékonyan olívaolajjal, tegyük bele a tésztát és hagyjuk pihenni újabb 1órán át.

6. Előmelegítjük a sütőt 220 °C-ra. Ismét meglisztezzük a munkafelületet és az első dagasztáshoz hasonlóan alaposan dolgozzuk ki a tésztát. Onnan tudjuk, hogy célegyenesben vagyunk, ha a tészta már nem tapad a kezünkhöz és az állaga rugalmas és feszesen kemény, mint a gumi. Osszuk négy egyenlő részre.

7. Nyújtsuk olyan hosszúra, mint amekkora a tepsink. A tetejét 5 helyen vágjuk be késsel, vagy amit én jobb szeretek, csipkedjük meg ollóval.

8. Sütőpapírral beborítjuk a sütőrácsot, távolságot hagyva közöttük ráfektetjük a hengereket, és középső állásra betoljuk a csőbe. Engedjünk vizet egy fém lábasba, tegyük a sütő aljába. Ez fontos lépés, ugyanis a keletkező vízgőz a kulcsa a ropogós külsőnek!

9. Az első 15 perc sütés így történik, majd a negyed óra leteltével vegyük ki a vizes lábast, és a bagetteket süssük tovább még 7 percig.

Tipp:

Magok és másféle „dúsító” alkatrészek nem fordulnak elő a hagyományos bagettben. Ám amennyire én, legalább annyira ínyenc vagy Te is, Kedves Olvasóm, ha idáig eljutottál az olvasásban. Ezért jó szívvel ajánlom egy kevés pirított napraforgó (borsodiak kedvéért makuka), tökmag, szezámmag, vagy akár darabolt olajbogyó, aszalt paradicsom hozzáadását. Ezzel még nem követünk el szentségtörést, de ha kenyértörésre kerülne mégis a dolog, vállalom a balhét!

   Az itt látható bagettet egy másik - igazából nem is bagett - recept alapján készítettem, ami valamivel lágyabb tésztát eredményezett, és amint a keresztmetszetén is jól látszik, kissé ellapult a pihentetés é a sütés során. Azért ilyen szép pirosak, mert tejjel lekentem őket, mielőtt bebújtak a sütőbe.