Flaugnarde aux myrtilles a becsületes neve ennek a habkönnyű, gyümölcsös felfújtnak, de mivel ránézésre kiejthetetlen a franciául nem beszélők számára, jó ötletnek tartottam a fonetikus leírást. Külön jó, hogy még össze is cseng a két szó! Nagy magyar nyelvújítóink nyomdokába lépve akár össze is vonhattam volna őket, és megszületett volna az áfonyárd szavunk, de inkább ejtsük ezt a fonalat…
Őshazája Limousin régióban van, és közeli rokonságban áll a clafoutis-val (ejtsd: klafuti). A két sütemény között csupán annyi a különbség, hogy míg a clafoutis-t kizárólag cseresznyével sütik, a flaugnarde nem finnyáskodik, bármilyen más gyümölcsöt szívesen bekebelez. A limuziniak a leggyakrabban vékonyra szeletelt almát tesznek bele, de barackkal, szilvával, körtével, szőlővel, fekete ribizlivel, málnával - hadd ne soroljam fel mindet – dúsítva is frenetikus élményben lesz részünk. Ígérem. Tehetem, mert épp most kanalazom az ebéd utáni kávém mellé, és mondhatom, remek kis nasi ez!
A franciák körében annyira népszerű, hogy Cécile Déroudille még filmet is forgatott róla. A 2009-ben megjelenő dokumentumfilmben a francia rendezőnő néhány ételrecept, így a flaugnarde, a polka, a dafina és a paella generációról generációra történő öröklődését, átörökítésének folyamatát tárja elénk. Ha jól tudom, magyar szinkronnal azóta sem jött ki ez a mindössze 49 perces, játékos, ugyanakkor bensőséges és nagyon tanulságos alkotás. Egy kis ízelítő azért mégis jár az olvasónak. Klikk ide!
A flan a 20. század elején népszerű tejszínes tortaféle volt. Mind a flaugnarde, mind a clafoutis esetében a piteforma aljára rakott gyümölcsöt egy tojásból, cukorból, lisztből, vajból és tejből, vagy tejszínből álló tésztával borítják be. Olyan clafoutis receptet is próbáltam már, amelyben majd' 2 dl tejszín szerepelt, és nem voltam tőle hasra esve.
Ez alkalommal a leírástól eltérve nem egy nagy pitesütőt használtam, hanem kis kerek kerámiatálkákat. Nekem így gusztusosabb! Vigyázat, a kisebb térfogatú tészta kevesebb sütést igényel! Cirka 40 perc után, amikor láttam, hogy a piték szépen felfújódtak é a tetejük aranyos színt kapott, kivettem őket a sütőből. Ekkorra az összes gyümölcs felúszott a tészta tetejére. Nem sajnáltam belőle az áfonyát, összességében majdnem kétszer annyi volt a súlya, mint a többi hozzávaló együttvéve.
Az előkészület mindössze 10, a sütés 45 percet igényel
HOZZÁVALÓK 6 FŐRE
500 g áfonya
40 g vaj (+ 5 g a forma kikenéséhez)
4 egész tojás
100 g cukor
100 g liszt
25 cl tej
2 zacskó vaníliás cukor
1 kávéskanál őrölt kardamom (fahéj is megteszi)
ELKÉSZÍTÉS
- Előmelegítjük a sütőt 180 C°-ra (termosztát 6)
- Egy mély tálban habosra keverjük a tojásokat a cukorral, majd hozzáadjuk a megolvasztott vajat, a lisztet, a vaníliás cukrot, a kardamomot, végül a tejet. Addig keverjük, míg a massza homogénné válik. Használhatunk elektromos habverőt is, amit állítsunk a legalacsonyabb fokozatra. Így a tésztánk valóban laza, habos lesz.
- Kivajazunk egy kerek pitesütő formát, lerakjuk az aljára a megmosott, leszárított áfonyát, majd ráöntjük a tésztát.
- Középső állásban (vertikálisan pont a sütő közepe) helyezett rácson 45 percig sütjük. Nem kell fölötte állni, közben nyugodtan elmosogathatjuk a csetrest, élvezve a sütőből előhömpölygő illatokat!
- Az egészen ínyenceknek szigorúan javasolt a még forró sütit vaníliás cukorral és/vagy fahéjjal meghinteni.
- Tálalhatjuk langyosan, hidegen, tejszínhabbal, fagyival megbolondítva.
