Hozzávalók 14 mini puffancshoz:
60 ml olívaolaj vagy vaj
40 ml víz
40 ml tej
3 g só
135 g tápiókaliszt
3 gerezd reszelt fokhagyma
25 dkg könnyen reszelhető, olcsó sajt, nálam trappista
1 felvert tojás
Elkészítés:
1. Előmelegítjük a sütőt 190 C°-ra;
2. Egy mély teflonserpenyőbe öntjük az olajat, a vizet, a tejet, a sót és élénk tűzre tesszük;
3. Mikor forrni kezd, azonnal levesszük a tűzről, hozzáadjuk a lisztet és a fokhagymát, és simára keverjük.Tömény masszává fog összeállni, ami normális, ne ijedjünk meg!
4. Tegyük félre 10-15 percre;
5. Közben reszeljük le a sajtot nagy lyukú reszelőn, majd a villával felvert tojással együtt adjuk a lisztes masszához, majd nagyon alaposan keverjük össze. A tojás fellazítja, hígítja ugyan a tésztát, de egy kicsit darabos marad, már csak a sajt miatt is;
6. A masszát minimuffin formákba kanalazzuk, a peremükig nyugodtan tölthetjük a mélyedéseket, úgy a szép, ha süléskor jól kidagadnak a pufik. A formát nem kell kikenni, van elég zsiradék a tésztában, de erre most ne is gondoljunk inkább!
7. Előmelegített sütőben 15-20 perc alatt, világosbarnára sütjük;
8. Langyosan már lehet csemegézni, de azért hagyjunk a többieknek is!
A recept egyenesen Brazíliából származik, az egyik kolléganőm „csempészte” haza pár évnyi kinn tartózkodás után. Elhatározván, hogy itthon is elkészíti majd kedvenceit, mivel nagyon ízlett neki az ottani konyha, rengeteg ételleírást begyűjtött. Azonban néhány kísérlet és kukában landoló fogás után feladta, és az összes receptet kidobta mérgében. Pedig azokkal az ég egy adta világon semmi baj ne volt, csak ő volt tapasztalat, kitartás és önbizalom híján. Aztán pár év múlva találkoztunk, ahogy annak lennie kellett. Teljesen felvillanyozott az eddig ismeretlen kulináris világ felfedezésének lehetősége, felajánlottam hát, hogy megnyitom előtte a konyhámat. Ő hozza a recepteket és az emlékeit, én a tudást, a tapasztalatot és a konyhai eszközöket. A hozzávalókat közösen szereztük be.
Ez a sajtpuffancs volt az első, amit megpróbáltunk a brazil ismerősöktől ismét megszerzett elkészítési mód alapján reprodukálni. Nemzeti csemegének számít, eszik reggelire, napközben, gyakorlatilag bárhol, bármikor. Állítólag frissen az igazi. Kíváncsiságból eltettem egyet másnapra, sőt harmadnapra is, és azt kell mondjam, hidegen is, vagy mikróban picit átmelegítve ugyanolyan élvezhető textúrája volt, mint amikor kivettük a sütőből.
A tápiókaliszt felkutatásakor ütköztünk néhány kérdőjelbe, ugyanis az Ázsia Bt. polcain ugyanis sokféle tápióka készítmény sorakozott, és a kolléganőm nem tudta megmondani, melyikből készítették odakint. Van ugyanis tápiókakeményítő (tapioca starch), tápiókaliszt (tapioca flour), és tápiókagyöngy (tapioca pearl) többféle méretben, az első kettő állítólag egy és ugyanaz, a tápiókagyöngy pedig tápiókalisztből készül. A magyar fordítás pedig nem mindig tükrözi hűen a csomagoláson található angol megnevezéseket. A starch például porként volt feltüntetve… S habár a keményítő és a liszt ugyanolyan állagúnak tűnt, biztosra akartunk menni s végül a liszt (flour) mellett döntöttünk, hiszen a receptben is az áll.
Még egy pontosítás. Egy minimuffin sütőformának 12 pici „üstje” van, ezekbe nem fog beleférni az összes tészta. Mivel kint nagyobb pufikat is sütnek, elővettem hát egy kis kerek kerámia sütőformát és megtöltöttük a maradékkal. A kicsikkel egyszerre vettük ki a sütőből, mégis átsült annyira, amennyire kell. A kolléganőm a hetedik mennyországban volt, hogy sok év után ismét beleharaphatott ebbe a lágy csupasajt brazil finomságba. És ami a legfontosabb, azt mondta, most hogy látta, mennyire egyszerű elkészíteni, legközelebb egyedül is neki mer majd kezdeni. Hát kell egy ínyenc tanárnak ennél nagyobb elismerés és öröm?!
